Nagy lábon él

Míg közmondásaink általában egy tapasztalatra épülő, népi életbölcsességet tartalmaznak, melyet tanító jelleggel alkottak, addig szólásaink képszerűek és átvitt értelműek, tehát nem szabad szó szerint értelmezni őket. Éppen emiatt, ha helyesen szeretnénk őket használni, nem árt tudnunk, hogy mit jelentenek, illetve honnan származnak.

Nagy lábon él

A kifejezést arra a személyre használjuk, aki gazdag, fényűző, már-már pazarló életmódot folytat.
No de miért szükséges ehhez nagy láb?

A szólás eredete a 12. századból származik és a francia V. Gottfried Anjou gróf furcsa hóbortjához kötődik. A történet szerint a grófot állandó tyúkszem bántalmak kínozták, s hogy enyhítsen fájdalmán, lábméreténél jóval hosszabb cipőket készíttetett magának. Ezt a furcsa hóbortot az uralkodó környezete is utánozni kezdte, sőt, országos, majd nemzetközi divat lett a később visszahajlított orrú hatalmas cipőkből.
Mivel az egyház több okra hivatkozva nem nézte jó szemmel ezt (a hatalmas orrú cipőkben képtelenség volt térdepelve imádkozni, illetve a vacsoraasztalnál erotikus játékokra csábították viselőjüket) rövidesen szabályozták a lábbelik hosszát, s az arisztokrácia kiváltságává tették. A nép maximum 30, míg az arisztokraták 60 cm-es cipőt hordhattak, a király és a hercegnők számára pedig nem volt korlátozás, ők valóban furcsa, nagy lábakon élhettek.