Itt a kezem, nem disznóláb!

Míg közmondásaink általában tapasztalatra épülő, népi életbölcsességet tartalmaznak, melyet tanító jelleggel alkottak, addig szólásaink képszerűek és átvitt értelműek, tehát nem szabad szó szerint értelmezni őket. Éppen emiatt, ha helyesen szeretnénk őket használni, nem árt tudnunk, mit jelentenek, illetve honnan származnak.

Itt a kezem, nem disznóláb!

Természetesen a fenti mondás esetében sem szó szerinti tartalomról van szó. A manapság tréfás szólást kézfogáskor használjuk, mellyel megpecsételjük megállapodásunkat, s azt jelenti, „kezet rá!”, vagyis bízhatsz bennem. No de miért éppen disznóláb? Miért nem kutya-, vagy macskaláb?
Azért hogy ezt megértsük, vissza kell tekintenünk azokra az időkre, amikor a kor embere fegyvert hordott magánál. Azzal, hogy üres tenyerét nyújtotta, biztosította a másik felet, hogy nincs a kezében fegyver. A disznóláb ugyanis bármilyen furcsa, de egy puskatípust jelentett, mely méreténél fogva könnyedén elrejthető volt akár a ruha ujjában is. Ebből a szokásból maradt fenn napjainkban a kézfogás, mint a bizalom egyik jelképe.