2023.06.14. 16:00
Bemutatta új kötetét a közönségnek Farkas Tibor Rédicsen
Nemrég mutatta be új kötetét a közönségnek a helyi Farkas Tibor, aki első helytörténeti munkáját 2019-ben Fotók Rédics múltjáról címmel jelentette meg. Az új kiadvány történeteket dolgoz fel a község múltjából.
A könyvbemutatón Farkas Tiborral Utassyné Horváth Erzsébet nyugalmazott pedagógus beszélgetett
Fotó: Korosa Titanilla
Ennek megfelelően a Történetek Rédics múltjáról címet kapta az összeállítás, mely bizonyos szempontból folytatása az első könyvnek, hisz a történetek egy részét a szerző akkor hallotta személyes beszélgetések során, mikor a fotókat gyűjtötte.
- Sokat meséltek az idősek, sok történet szóba került akkor, meg is fogalmazódott bennem, hogy ezekkel valamit kellene kezdeni, de akkor nem volt még célom, hogy könyvbe foglalom, ahogy a fotók gyűjtése sem úgy indult, hogy kötet formájában kerülnek aztán a közönség elé. Szívesen át is adtam volna a gyűjteményt olyannak, aki foglalkozik vele, de aztán végül nekiálltam, hogy összeállítom a hallott történeteket és azokat, melyeket gyerekkorom óta őrzök. Nehézséget okozott, hogy közben többen elhunytak a mesélők közül, és a hiányos sztoriknál már nem tudtam kihez fordulni, keresnem kellett olyanokat, akik esetleg ismerhették azokat a történeteket, hogy teljesebb legyen a kép. Emellett sokat kutattam levéltárban is.
A kötet 132 történetet tartalmaz, volt, amelyiket újságcikk indította el, abból kellett felgöngyölíteni a sztorit, de olyan is, mely több mesélő által, emlékeikből összeállítva került be a könyvbe. Az olvasmányok egymástól függetlenek, laza időrendiség szerint kerültek be a kiadványba. Az első történet a betyárvilágba kalauzolja az olvasót még a 19. századba, az utolsó pedig csak néhány évtizeddel napjaink előtt „játszódott”.
- Megismerhetjük ezekből az itt élő családok egymással való kapcsolatát, vidám és tragikus eseményeket – folytatta. - Az egykori rédicsi téglavetőben zajló munkákat, hogyan kerültek ide az olasz vendégmunkások, akik a rédicsi közélet meghatározó tagjai lettek. Megérezhetjük a régi kocsmák, vendéglők hangulatát, egymással való versengésüket, vagy a rédicsi szikvízüzem történetét, de képet kapunk a rédicsi csapat első nemzetközi mérkőzéseiről is 1966-ból. A különböző évtizedek kulturális életébe is bepillantást nyerhetünk. Az Amerikába kivándorolt rédicsiek élettörténete pontosan rámutat, hogy soha nem tudtak teljesen elválni a szülőföldjüktől, voltak, akik hazatértek. Olvashatunk egy érdekes találmányról is, amelyet az 1910-es években előbb Amerikában szabadalmaztatott rédicsi feltalálója, majd hazatérte után Magyarországon is, illetve megismerhetünk egy szomorú kémtörténetet a háborúk alatti esetek mellett. Szomorú és megindító olvasni, mikor egy katona hazatért a frontról és nem voltak meg azok a házak, melyekre emlékezett.
Farkas Tibor egyik célja a kötet összeállításával, hogy a sok régi rédicsi történet egyben, gyűjteményes formában jelenjen meg. A másik, ami talán fontosabb, hogy minél szélesebb kör ismerje meg a sokszor nyers, de irodalmi köntösbe öltött történeteket, és kellemes olvasmányélményt nyújtson az olvasónak
- Izgalmas volt a kutatás a nehézségek ellenére, hisz azért azokból is jutott bőven – tette hozzá. - Egy családfakutató oldalon akadtam össze egy Rédicsről az 1940-es években Amerikába vándorolt család egyik tagjával, aki aztán segített a kutatásban. Meglepően sok információ jutott el az Egyesület Államokban élő magyarokhoz Rédicsről is, akár a levelezések által.
Farkas Tibor a kutatás során betekintést nyert Rédics több évtizednyi történetébe, végigkövetve a változásokat.
- A közösségi élet korábban jóval élénkebb volt, mint most, vagy az előző évtizedekben, az 1930-as éveket mondanám amolyan aranykorszaknak a kulturális élet terén, színdarabokat játszottak a helyi fiatalok, de egyházi vonalon is volt szerveződés, a plébános vezetésével jártak át például az ifjak Lendvára moziba, de más történetek is átnyúltak a határon, ahol nem mindig volt békés a helyzet, tragédiák is előfordultak.
Farkas Tibor fantáziáját is belevitte a könyvbe, hiszen egy-egy nyers történet megkívánt egyfajta színezést. Személyes kedvence az alsólendvai szépségverseny, mely máshogy fejeződik be, mint amire az olvasó számítana.
A könyvre talán tekinthetünk úgy, mint a helyi hagyományok egyik őrzője, hiszen egyfajta képet ad a falu életéről a történetek, azok szereplői által, bővíti a múltról való ismereteket.