Bedő Sándor emlékezete

Humor, nyitottság, ám összességében mégis egy kesernyésen mély és odafigyelést igénylő örökség az, amit a világra érzékeny, ám a lelki vívódásai által legyűrt alkotó ránk hagyott. Dr. Kostyál László művészettörténész, a Göcseji Múzeum igazgatója így jellemezné, munkásságának esszenciáját így láttatná a közönséggel. Persze nemcsak szigorúan szakmailag beszél a sokoldalú művésztanárról, hanem személyes élményeket, emlékeket oszt meg.

- Emberként különösen kedves és barátságos volt. Amikor ide érkeztem utolsó éves egyetemistaként a múzeumba, ő abban az évben mint megyei szakfelügyelő hívott engem a művészettörténeti OKTV megyei fordulójának a zsűrizésére. Dacára annak, hogy 15 évvel idősebb volt nálam, partnerként kezelt és teljesen elfogadta a véleményemet a beadott dolgozatok kapcsán. Másik kedves emlékem, amikor költözés közben számíthattam rá. A tehertaxis az emeletes társasház előtt hagyta az új szekrénysort, ő a harmadik szomszédból első szóra jött és vele cipeltük fel a másodikra azt. Eredendően társasági ember volt, aztán az élete vége felé egyre inkább megkeseredett, zárkózottá vált. Nagyon igényes volt önmagával és a világgal szemben. Úgy érzem, nem tudott kompromisszumot kötni a saját elvárásai és a világ tökéletlensége között. Élete nagy részét a katedrán töltötte, ott tapasztalhatta meg azt is, hogy a vizuális kultúránk mennyire sekélyessé válik. Ő hozta létre a Kölcsey-gimnáziumban a galériát, szakköröket vezetett. Minden lehetőséget megragadott, hogy a művészetet másokhoz közelebb hozza. Ez talán nem úgy sikerült, ahogy ő szerette volna.

Bedő Sándort „profiként” fogadta be a képzőművész társadalom. Itt meg kell említeni azt a közeget, amiben akkor munkálkodott: a beat generáció, a lázadó nemzedék tagjaként az elismertséget tekintve az amatőr és a hivatásos művészek között „lebegett” a rajztanár, aki nem egyetemi (Magyar Képzőművészeti Egyetem, akkor főiskola), hanem „csupán” pedagógusi végzettséggel nyúlt az ecsethez. Bedő Sándornak azonban megvolt a művészi tekintélye, mert volt spiritusza, mondanivalója és magas színvonalon alkotott. Felesége elmondása szerint aprólékosan dolgozta ki festményeit, s mindennek középpontjában az érzelmek álltak. A tárlat anyagát a család birtokában lévő több mint száz alkotásból választották, negyven látható a mostani kiállításon. Jobb szárnyon a szakrális, a bal oldalon egy szürreális, de vegyesebb világ lenyomatai.

- Munkásságának két, tudatosan elkerült végpontja a teljes absztrakció, illetve a naturalizmus volt, amelyek között ugyanakkor elég tág mozgástere volt. Művészetének egyik stiláris meghatározója a konstruktív jelleg: a szilárd szerkezet szinte minden alkotásán megfigyelhető, sőt, egész generációját meghatározta ez a stílusirányzat. A másik meghatározója a mély gondolatiság, a mimetikus valóság mögé tekintő szürreális jelleg. Sokszor túllép a látványon, képzeletbeli figurákat, állatokat, tereket formáz, melyeket nem beazonosítható motívumokkal vegyít. Szinte minden technikát (olaj, akvarell, tusrajz, rézkarc, kollázs) és irányzatot (szürrealizmus, kubizmus, expresszionizmus, naturalizmus) kipróbált, és bátran kijelenthetjük, hogy valamennyiben jó volt. Bármelyik úton tovább tudott volna menni, de mindig az igazi választ kereste. Úgy tűnik a képei alapján, hogy folyamatosan küzdött önmagával, szeretett volna belső megnyugvást, biztos lelki alapot találni, amit a vallásban, a hitben ugyancsak keresett. Nem hiszem, hogy eljutott odáig. Talán az lehetett a személyes tragédiája, hogy nem volt egy biztos nyugvópontja, ami erős kapaszkodót nyújtott volna. A kiállításon nagyon hangsúlyosan látszik a kereszt motívuma. Ez a korpusz sorozat csupán egy vagy két év termése, ami mutatja, milyen erősen foglalkoztatta a kérdés. Néha kitekintett a mitológia világába, más spirituális vonatkozásokat is keresett. Érdekes továbbá, hogy a korai, településeket, várossziluetteket ábrázoló festményein mindig felbukkant egy, a házakat uraló templomtorony. Munkásságát összegezve úgy vélem, hogy minden nézőt szembesít önmagával, a legtöbb embert foglalkoztató filozófiai alapkérdésekkel: miért vagyunk, honnan jöttünk, hová tartunk, mibe kapaszkodhatunk, mi az, ami békességet adhat nekünk. Egyszóval tükröt tart elénk, s egy kicsit mindegyik képével megkérdezi, hogy erről mi hogyan is vélekedünk.