Újra szól majd a 226 éves orgona

Az orgona több mint száz évig, az 1990-es évekig a vöcköndi templomban szolgált, de használhatatlanná vált, és már nem volt rá szükség. 

– Az Együtt Zalaegerszegért Egyesület titkára, Major Zsolt hívta fel erre a figyelmünket néhány évvel ezelőtt – mondta lapunknak dr. Kostyál László, a zalaegerszegi Göcseji Múzeum igazgatója. – Az orgona az 1900-as évek elején került Vöcköndre, a templom építésével egy időben, de sokkal régebbi: a Vas megyei kissomlyói evangélikus gyülekezet számára készült, a kőszegi Klügel orgonaépítő dinasztia terméke, és a benne lévő dátum alapján 1796-ból származik. Nagyon fontos számunkra ez az orgona, nemcsak azért, mert muzeális emlék, amelyet bő egy évszázadon keresztül egy Zala megyei templomban, Vöcköndön használtak, hanem azért is, mert abban az időben került Vöcköndre, amely időszakot a zalaegerszegi Göcseji Falumúzeum reprezentálni hivatott. Ha meg tudjuk oldani, a felújítás után a falumúzeumban szeretnénk elhelyezni az orgonát, mégpedig a 19. század első felében épült fatemplomban, amelyben nem tudjuk, hogy volt-e, mindenesetre lehetett volna egy ilyen hangszer. Az orgona jelentőségét a korán és a több mint százéves zalai használatán túl az adja, hogy érdekes vallástörténeti emlék. A türelmi rendelet visszavonása után gomba módra megszaporodtak a protestáns templomok az országban. A Dunántúlon több jelentős protestáns központ működött, és Kissomlyón volt az egyik legrégebbi evangélikus gyülekezet – mondta dr. Kostyál László. 
 

Az orgona további jelentőségére Mátyás István zalaegerszegi származású orgonaművész, a bécsi Zenekadémia tanára mutatott rá, akinek az érdeklődését rendkívüli módon felkeltette a vöcköndi hangszer, amikor tudomást szerzett a létezéséről. A múzeummal együttműködve nagyon sokat tesz azért, hogy a felújítás megvalósulhasson. Nemrég Tóth László zongoraművésszel és a Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekarral jótékonysági koncertet adott a felújítás javára a megyeszékhelyi Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben. Mátyás István lapunknak kiemelte: azért is különleges ez a Klügel-orgona, mert eredeti állapotában maradt fenn, egyedüliként a Klügel cég hangszerei közül. 
 

– A 19. század második felétől ezeket a régi, történelmi hangszereket általában átalakították, kivettek egy-egy sípsort, „korszerűbbet” tettek a helyére, változtattak a hangképén. A vöcköndinek azonban minden része eredeti a padot kivéve, ami szintén muzeális értékű, csak kicsit fiatalabb. Így az orgona hangzásvilága is korabeli, ami kuriózumnak számít, nemzetközi viszonylatban is – világított rá Mátyás István. – A vöcköndi hangszer elkerülte az első világháborús rekvirálást, amikor elvitték a harangok és a homlokzati orgonasípok nagy részét hadianyagnak, a második világháborúban azonban a homlokzati sípjait jeladó kürtnek használták a faluban. Ezek a sípok meggyűrődtek, egy részük javíthatatlan, a többi azonban helyreállítható. Összesen 42 kisebb síp hiányzik, valamint a homlokzati sípok egy része, ezeket újra el kell készíttetni. A többi megmentésén már dolgozik a Soproni Orgonaépítő Kkt. – mondta Mátyás István. 
 

A rekonstrukció ugyanis két helyszínen zajlik: a soproni cég szakemberei a sípokat és a belső szerkezetet újítják fel vagy gyártják újra. Az orgonaszerkezetben elsőként a fasípokat és a fúvót restaurálják, valamint motort építenek be. Az orgonaszekrényt pedig a Göcseji Múzeum saját restaurátor-műhelyében újítják fel az intézmény munkatársai. Az idők folyamán szürkére festett szekrény az eredeti, sötétkék színét kapja vissza, s megújulnak a díszítései is. 
 

– Amikor az orgona állapotát felmértük, még nem lehetett látni, hogy valamivel rosszabb a helyzet, mint amire számítottunk – tájékoztatott Horváth Imre, a múzeum műtárgyvédelmi osztályvezetője. – A vöcköndi templom karzatáról egyben nem, csak szétbontva tudtuk lehozni. Találtunk olyan sípokat is, amelyek szinte csak bele voltak szórva a belsejébe. A faanyag közepes állapotúnak mondható, eléggé rovarfertőzött, az orgonaszekrénybe pedig egerek raktak fészket, ilyen állapotban került hozzánk a hangszer. A fenyőfából készült szekrénytestet megtisztítottuk, fertőtlenítettük, a korhadt részeket megszilárdítottuk, és hamarosan befejeződik az eredeti festékréteg feltárása. A homlokzaton áttört, aranyozott díszítések voltak, valószínűleg hársfából, ezeket is restauráljuk. Sokszor egyeztettünk munka közben szakértőnkkel, dr. Kormos Gyulával, aki sajnos már nincs közöttünk. Ő felmérte a környékbeli orgonákat, könyvet is írt azokról. Restaurálás közben az is kiderült, hogy ez nem egy márványozott orgona, mint amilyeneket általában készítettek, hanem egyszerűen lefestették, és némi aranyozással díszítették. 

A Göcseji Múzeum részben saját erőből, részben pályázati támogatással finanszírozza a felújítást, tájékoztatta lapunkat Varju András, az intézmény falumúzeumi és műszaki osztályvezetője. 

– Miután elkészítettük a szükséges dokumentációt a hangszerről, és a fenntartó elé tártuk, pályázati forrást kerestünk, és nyertünk 3 millió forint állami támogatást – szólt az anyagiakról Varju András. – A közösségi erőt bevonva is igyekszünk támogatást gyűjteni. Ezt szolgálta a zalaegerszegi jótékonysági koncert, és Győrben is volt nemrég egy hasonló célú hangverseny. Emellett Mátyás Istvánnak köszönhetően be tudtunk adni a napokban egy újabb finanszírozási kérelmet egy nemzetközi pályázati kiírásra, így remélhetőleg összeáll az anyagi háttér, meglesz a szükséges 5,4 millió forint ahhoz, hogy az orgona valóban meg tudjon szólalni újra. 

A felajánlásokat továbbra is várja a múzeum a Salla Alapítványának számlaszámára (Budapest Bank, 10104961-38266900-01003004). 

– Én nagyon szeretném, ha a fatemplomban kapna helyet ez a hangszer – folytatta Varju András –, hiszen ha létezik olyan környezet, amely igazán különleges hátteret tud adni ennek a régi orgonának, az nem más, mint a falumúzeum. Folyamatosan mérjük a fatemplom mikroklímáját, hogy megtudjuk, ilyen szempontból alkalmas-e az orgona befogadására, de ha légkondicionálóra lesz szükség, akkor sem kell feltétlenül az egész templomot klimatizálni, meg lehet oldani kizárólag a hangszer védelmét is. 
 

Az egymanuálos, 6 regiszteres barokk orgona felújítása a tervek szerint év végére vagy jövő év elejére fejeződik be. Ha megszólal majd, történelmi hangzása bizonyára mindenkit lenyűgöz, bár a repertoár korlátozott, ami előadható rajta, tudtuk meg Mátyás Istvántól, mert csak úgynevezett rövid alsó oktávja van. Vagyis nincs kiépítve kromatikusan az alsó oktáv, hiányzik néhány hang – régen azokra nem volt szükség. Így főleg a délnémet barokk orgonairodalom darabjai szólaltathatók meg a hangszeren. 

Érdekesség még, hogy az orgona 1796-os kissomlyói avatásakor elhangzott beszéd az első protestáns, magyar nyelvű orgonaszentelő beszéd, amely nyomtatásban megjelent. Minden bizonnyal idéznek majd belőle, amikor újraszentelik a muzeális értéket, tette hozzá Mátyás István. 

– Én azt tartom a legfontosabbnak, hogy a Klügel-orgona esetében nem pusztán egy 18. századi emlékről, egy kiállítási tárgyról beszélünk, hanem egy olyan értékről, amely az egykori funkcióját újra be tudja majd tölteni, hiszen addig dolgozunk, míg megszólaltatható nem lesz – összegezte Varju András. 

– Varázslatos, hogy amint régen, a jövőben is egy közösségi helynek lesz a központi eleme, közösségformáló erővel is bír. 
A felújítása révén nemcsak új koncerthelyszín jöhet létre Zalaegerszegen, hanem akár mesterkurzusokat is lehet tartani. Nem is akármilyeneket, hiszen ahhoz a városban több különféle (templomi, zsinagógabeli) orgona áll rendelkezésre, és a hangszerek palettája a közeljövőben egy igazi unikummal gazdagodik.