Amikor a természet és a víz az úr – A Gyenesdiáson élő Miklós Hajnal festőművész úgy érzi, révbe ért

Bár nem illene a csattanóval kezdeni, de a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán 2006-ban diplomázott Hajnal úgy érzi, hogy mostanra révbe ért az élete. A művészi kiteljesedéshez hosszú út vezetett, ám megérte a tapasztalatgyűjtés. Érettségi után erősödött fel benne a vágy, hogy festészettel szeretne foglalkozni. Napközben titkárnőként dolgozott, munka után pedig Csíkszeredára járt át, hogy felkészüljön a felvételire. A Képzőművészeti Egyetem előtt két évig a Hajógyári-szigeten az Ars Hungarica Szakközépiskola festő tagozatának hallgatója volt, ahol többek között Baksai József és Szurcsik József volt a tanára. Az egyetemi ösztöndíjat egy alapítványnak köszönhetően kaphatták meg az Erdélyből áttelepült fiatalok, így neki is nagy könnyebbséget jelentett ez a támogatás, bár egy évet halasztania kellett. A képzőn Károlyi Zsigmond, Radák Eszter, Maurer Dóra és Chilf Mária volt a mestere. 2005 és 2014 között a budapesti Ludwig Múzeumban dolgozott. 

- Amikor lediplomáztam, több fővárosi galéria megkeresett, én a Molnár Ani Galéria mellett köteleztem el magam öt évre. Nagyon szerettem ezt az időszakot, sokat festettem kötetlenül, csak olyan munkákat vállaltam el, amit a sajátomnak éreztem. Aztán megszületett a kislányom 2014-ben, s jött egy nagy változás, Andalúziába költöztünk a férjemmel. Nagyon nehéz egy művésznek országot váltani, mert mindent a nulláról kell kezdeni, s egy féléves csöppség mellett sem minden a munkáról szól. Átköltöztettem a képeimet is, Malagában és Fuengirolában voltak kiállításaim. A kinti lét emlékei, a ragyogó napsütés és a tenger kékjét idéző színek máig meghatározóak a festészetemben. 

- A nagy kékség tényleg visszaköszön sok akvarell képen. 

- Igen, a vízzel való kapcsolatomon folyamatosan dolgozom, nagyon szeretem és egy gyerekkori traumatikus élményt is segít gyógyítani. Az akvarell technikája is jobbára ezt fejezi ki. Az egyetem elején olajjal és akrillal is festettem, közben 2005-ben Erasmus-ösztöndíjjal Valenciába utazhattam. A nagy méretű képeket nem tudtam magammal vinni, így ott kint folytattam a Chilf Máriától kapott akvarell programot. Ez maradt máig a fő technikám. Emellett az egyetemen a murális szakon megismerkedtem a mészkazein használatával. Kőporral keverve készítettem alapozást falapokra majd vászonra, a diplomamunkám is így született. A mészkőport a kréta és pigment helyett használtam, ez megadta az alapszínt. A szemcsék miatt érdekesen finom felület keletkezik, így az akvarell festéket akár több vízzel vegyíthetem. Ma már az alap nem kőporos, hanem sima vászonra viszem fel az akvarellt. Mostanában földfestékekkel kísérletezem, kövekből és földből állítom össze az alapanyagot, amit mézgával (gumigyanta) keverek össze. 

- A művészi énkeresés hogyan mutatkozik meg a témaválasztásban? 

- A természettel együtt magamat is vizsgálom, azt, hogy ki vagyok én. A kiállításon szerepelt egy vegyvédelmi maszkos festményem, ami a mostani tevékenységemet jelzi, ugyanis egy faszobrász- restaurátor műhelyben dolgozom. A maszk szimbolikusan a járványidőszakra is utalt. Az foglalkoztatott, hogy a maszk mögött rejtőzködő személyiség mennyivel valóságosabb, mint ami kívülről látszik. Mindazonáltal nagyon örülök, hogy meg tudom tartani itt a Balaton mellett a természethez való közelséget, imádom a Balaton-felvidéket. Kislányommal egy fákkal körülvett házban élünk, távol a nagyobb városok zajától. Semmivel sem cserélném el azt a reggeli látványt, amikor a szarvasokat, vaddisznókat látom a kertemben, az őzikét az autó mellett. Ez egy varázslatos környezet. Úgy érzem, hogy hosszas keresés után tényleg megérkeztem. Andalúziából visszaköltözve először Nemesszentandráson laktunk egy évet. Ott a közelben találkoztam a szomszédos nemessándorházi Anasztázia Családi Birtok házaspárjaival, akik hobbitházakban és jurtában élnek. Annyira megfogott, hogy ennyire eggyé lehet válni a természettel. A festményeimen is igyekszem láttatni az emberekkel azt, hogy mennyire szükségünk van erre a közös emlékezetre. 

Hajnal számára a művészet belső késztetés, amire nem lehet nemet mondani és nem választás kérdése. Javában készül a következő önálló tárlatára, június 10-én Gyenesdiáson állít ki. Tavalyelőtt a Balatoni Múzeumban, valamint a keszthelyi Kortárs minigalériában mutatkozott be, előtte pedig a Balaton Színházban voltak láthatók alkotásai.