Frissen Zalából

2022.01.31. 17:30

Színházi nevelési foglalkozás is csatlakozik a Tantermi deszka előadásaihoz Zalaegerszegen

A Hevesi Sándor Színház egyik, évtizedekre visszatekintő sikeres vállalása, a fiatalok színházértővé, színházszeretővé nevelése még az alapító atya, Ruszt József nevéhez fűződik, de szerencsére utódai is fontosnak tartják.

Arany Horváth Zsuzsa

Elöl Ticz András és Baj László, mögöttük D. Varga Ádám rendező, Dura Veronika, Kovács Martin és Kovács Virág

Forrás: Pezzetta Umberto / Zalai Hírlap

A Tantermi deszka nevet viselő program a korábbi években több kortárs dráma keresztmetszetét kínálta elsősorban a középiskolások számára, akik ezeken keresztül saját generációs útkeresésükre láthattak rá, válaszokat kaphattak a kamaszkor kérdéseire.

A sorozat színházi felelőse, vezetője Mihály Péter színművész, a legújabb fejezet sikere pedig a teátrum színművészét, D. Varga Ádámot dicséri. A színművész két éve erősíti a társulatot, a nézők láthatták többek között az Elnémult harangok című színmű egyik főszereplőjeként. Ezúttal dramaturgként és rendezőként jegyzi a Közel a jóhoz címmel játszott zenés-verses összeállítást, amely a költeményeken keresztül a szerelem alakváltozásairól mesél a felnőttkor küszöbén álló tizenéveseknek. A műsor 17-18 évesek érettségét feltételezi, s hogy az alkotók ezt jól gondolták, azt az első előadáson részt vevő diákok reakciói igazolták.

„Nem hihetek a halálban már ebben az életben. / Szerelmes vagyok a szerelembe, a szerelembe!” (Elefánt zenekar)

Kovács Virág, Dura Veronika, Baj László, Ticz András és Kovács Martin előadásában mindvégig feszültségteli, fület, szemet, érzékeket, lelket fogva tartó érzelemáradatban lehet része az ifjú publikumnak. A nézők ráismernek saját kavargó érzéseikre, az emocionális zűrzavarra, arra, ami nemcsak az ő korukban teszi izgalmassá a világot, az életet.

„…de amikor először láttalak, én már emlékeztem rád.” (Áfra János)

A biztos kézzel válogatott, a színészeknek is sokat jelentő kortárs versek és zenei betétek  hullámvasútra hasonlító ívet húznak a leheletnyi könnyedséggel és bizonytalansággal megérintő, a boldogan beteljesült, az egymást tanuló, a másikat marcangoló, a fülledt, a kihűlő, a kínos, végül hideggé váló szerelem „tárgyában”.

„…s a lány most nem mer semerre se nézni, nehogy elmúljon ez a dolog, (…) de még annál is jobban attól, hogy egyszer vége lesz annak, hogy ez a fiú fogta a kezét.” (Grecsó Krisztián)

A hatvanperces előadás minimális kellékkel, fehér garbóval, blúzzal, fekete inggel, blézerrel és tonettszékekkel, gitárral, tangóharmonikával, ülőhelyül is szolgáló alkalmi dobbal építi fel a szerelem katedrálisát, nem szépelegve, a romantikát óvatosan adagolva, az árnyékokat nem titkolva. Mégis humoros, nevetést ingerlő, önironikus. A botladozás szabadságát adja a nézőnek úgy, hogy az irányíthatatlanul feltörő érzéseket tolerálhatóvá értelmezi. Ehhez nemcsak a költők kellenek, most sokkal inkább az az ízlés, ami „rendet vágott” közöttük. Sajnos, biztosak lehetünk, banális igazság, hogy (tisztelet a kivételnek) nemigen olvasnak  verseket manapság. De zenét hallgatnak, s abban ott a szöveg adta mankó. Erre is gondolt D. Varga Ádám és a Közel a jóhoz csapata. A rezonancia  így jobban remélhető. Megható a hangbejátszás, amin a színház idősebb tagjai beszélnek a szerelemről.

„Többet fogunk keresni, / Többet fogunk nevetni, / Csak azt nem tudni, mikor fogunk egymásba szeretni.” (Lóci játszik)

Az előadás előtt és után Mihály Péter invitálta játékra a fiatalokat. Elöljáróban például eldönthető volt, a szerelem a legfontosabb-e a világon. Meglepően sokan voksoltak arra, hogy nem, inkább a családot választanák. Van-e összefüggés e kettő között? Akarsz-e gyereket? Egyedül, vagy csak párban? A szüleid szerinted még szeretik egymást? Természetesen minderre úgy reagálhattak a tizenévesek, hogy az ne lépje át az személyes szférát.

„Azt súgtad, én ismerlek a legjobban. / Nem tudom, megbántad-e már.” (Áfra János)

A versek, muzsikák után három pillanatot választottak ki a diákok Mihály Péter ügyes drámapedagógiai háttérmunkájának a segítségével. Nem meglepően a szerelem nulladik pillanata volt az egyik, ami megragadta a fantáziát. A másik épp e pillanat elmúlása, amikor már elrepült az érzés, ezért barátok sem lehetnek azok, akik az előtt a bizonyos pillanat előtt még azok voltak. A harmadikat nevezhetjük az összecsiszolódás bizony vészjósló elemekkel tarkított idejének. Amikor a kívülálló látja a jeleket, a benne élők még nem. A diákok élőképeket „gyártottak”, olykor egészen érett iróniával. Felszabadult kreativitást kölcsönzött a foglalkozásnak az, hogy nem volt rossz válasz, sem rossz választás.

Hazavitték magukkal saját,  barátjuk, szerelmük érzéseinek új színeit, amit a versek, zenei betétek világítottak új fénnyel. Megküzdési stratégiát kaphattak. Mire való a művészet, ha nem erre?

Reméljük, a Hevesi Sándor Színház  Tantermi Deszka sorozatának Közel a jóhoz előadása minél több tizenéveshez eljut. Legyen mindenki közel a jóhoz.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!