Kanizsán mutatták be a Magyar Passió című, hiánypótló filmet

Az ÁVH támadást indított a hazai szerzetesrendek, egyházi közösségek, a kereszténység ellen. A film ennek az elkerülhetetlen küzdelemnek a fordulatait mutatja be. A történet középpontjában a hit pajzsával küzdő ferences szerzetes, Leopold atya és a fiatal, ambiciózus ÁVH-s vallatótiszt, Keller főhadnagy párharca áll. Kezdetben a kommunista hatalom nem akadályozza a szerzeteseket tevékenységükben, még a háborúban elrejtett kegytárgyaikat is visszakaphatják. Ez a „békés” állapot nem tart sokáig. Az atyát koholt vádak alapján letartóztatják, és hogy megtörjék, sötét pincében vallatják, durvaságtól sem visszariadva.

A film szereplőinek jelleme jól kidolgozott, kifejező párbeszédek és jelenetek mutatják meg valójukban az eseményeket, a megfélemlítés és a szeretet szembenállását. A mozi készítői egyáltalán nem finomkodtak, részletesen bemutatják a véres valóságot, bár a legszörnyűbb kínzásmódszerek nem jelennek meg a filmvásznon.

– A film üzenete, hogy soha ne add fel – mondta Eperjes Károly a Magyar Passió nagykanizsai vetítésén. – A legfontosabb pedig az lenne, hogy a fiatalok ismerjék meg ezt a történetet, a korszakot, higgyék el, hogy volt ilyen.

A rendező elmondta, hogy a forgatókönyv Várnai Péter címzetes prépost Krisztus inge című színműve, valamint Kálmán Peregrin Te meztelen Krisztus, hol hagytad az ingedet című dokumentumkötete alapján készült, melyben feldolgozta a magyar szerzetesrendek szétverését.

– Nincs konkrét magyarázata annak, hogy miért most készült el a film – válaszolta kérdésünkre Eperjes Károly. – Szívügyem volt, hogy filmre vigyük a történetet. Jó pár éve kaptam meg Várnai Péter pap barátomtól, címzetes préposttól a színművet, és kérte, hogy játsszam el az egyik szerepet és rendezzem meg. Ahogy elolvastam, láttam, hogy a témát sokkal erősebben lehet megmutatni filmen, mint színpadon. Nekiláttunk, pályáztunk, producernek felkértük A Hídembert és a Mansfeldet is jegyző Balázs Béla-díjas Hábermann Jenőt. Persze személyes kötődésem is van a témához, hiszen egyik pap nagybátyámat a börtönben verték, a másikat pedig egészen Münchenig, míg édesapám a forradalmi bizottmány elnöke volt, csak annyira emberségesen viselkedett 1956-ban, hogy az ÁVH-sok védték meg a kivégzéstől.

Arra a kérdésre, hogy milyen érzés volt Leopold atya bőrébe bújni, így válaszolt a színész:

– Minden szerepet komolyan kell venni, ha az ember elvállalja, és akkor örömet okoz, remélem, hogy a nézőknek is, nemcsak nekem. Ezt a szerepet felkínáltam egyébként több színésznek is, ahogy a rendezést is, de azt mondták, hogy ez az én történetem.