Arany-, és Aranypáva -díjeső érte a zalai népdalköröket

A résztvevőket, kiemelve a népzene, a népdal közösségeket bajban is összetartó erejét, Vigh László ország­gyűlési képviselő és Farkas Imre Józsefné, Gellénháza polgármestere köszöntötte. A zsűri (elnöke Birinyi József népzenész, népzenekutató, a KÓTA társelnöke, aki szinte már „hazajár” a zalai minősítőkre és a zalaegerszegi ifj. Horváth Károly népzenész, a népművészet ifjú mestere) az adott produkció mellett azt is fel tudta mérni, mennyit fejlődtek a dalkörök, zenészek, énekesek. Munkájukat a Fe­jér megyei Fazekasné Domak Anikó népzenész, népzenetanár, etnográfus segítette.

A járványveszély a népzenei megmérettetésére is rányomta bélyegét, ezúttal a szokásosnak mintegy fele, 11 népdalkör, illetve szólista jelentkezett és kérte a jeles szakemberek véleményét.

– Több térségi és országos népzenei találkozó elmaradt, de a KÓTA nem tétlenkedett, kidolgoztuk az online minősítők rendszerét, a jelentkezők elküldték a „vizsgaanyag” felvételét, és azt értékeltük. Persze az élő előadással nem ért fel, de nem szerettük volna, ha kárba vész a sok hónapos felkészülési munka. Ezért is örültünk, hogy most megközelítőleg a hagyományos módon került sor a minősítésre – mondta Birinyi József.

A járványveszélyre tekintettel csak a „versenyzők” vettek részt a rendezvényen, ők jelentették az éppen fellépők számára a „közönséget”, s bár mindenben követték az egészségügyi előírásokat, a találkozó megszokott izgalmas, jó hangulata nem változott.

– A minősítőn önmagukkal versengenek a résztvevők, igyekeznek elérni, sőt túlszárnyalni korábbi teljesítményüket vagy a kitűzött célt, s ez is van olyan izgalmas, mint a helyezésekért való küzdelem – fogalmazott Kulcsárné Csejtei Marianna, aki a sikerben nemcsak a rendezvény fő szervezőjeként, hanem öt, minősítést kérő dalkör és énekes művészeti vezetőjeként, valamint felkészítőjeként is érintett volt.

Elsőként a vendéglátó Vajda József Népdalkör állt színpadra: névadójuk, Vajda József néprajzkutató gyűjtéséből zalai betyárdalokat, és dél-alföldi népdalokat énekeltek. A zsűri tanácskozásán „közfelkiáltással” a legmagasabb fokozattal, az Aranypáva-díjjal jutalmazta a műsorukat. Berkenyés Lászlóné felkészítésében a Zalamerenyei Népdalkör eddig „csak” egy térségi „Dicséretessel” büszkélkedhetett, a rozmaringos népdalaikért és a zalai szerelmes dalcsokrukért a „látszik, hogy rengeteget fejlődtek” megjegyzéssel „Arany” minősítést kaptak – sokat nyomhatott a latba a sifonérok aljából megmentett eredeti népviseleti öltözékük is.

Az alibánfai Lilaakác Dalkörnek olyan jól álltak a zalai párosítók és a vasi népdalok, hogy a korábbi „Ezüst” minősítésüket az ítészek „izmos” „Arany” fokozatra emelték. A gellénházi Rózsás Antal szólóban is megmérette magát, Badacsonyi Lajos betyárdalaival a térségi legmagasabb, „Kiváló” fokozatot érdemelte ki. Az alig több mint 2 éve alakult Döbrétei Dalkör tagjai különösen kitettek magukért, a zalai szerelmes és a mezőföldi népdalcsokrukkal sikerült lehengerelniük a zsűrit, és Aranypáva-díjjal térhettek haza a két dombháttal odébb értük izguló falujukba. A Lakhegyi Daloskör (művészeti vezető: Újvári Katalin) a zalai, és sárközi népdalokból összeállított csokrokkal megszerezte az immár 6. „Arany” minősítést igazoló oklevelüket.

A rendezvény üde színfoltjaként a Vasboldogi Leányok ifj. Horváth Károly által pallérozott, tűzrőlpattant citerás-énekes triója a somogyi dallamokkal és a dudanótákkal sikeresen elvarázsolta a hallgatóságot, s bár először álltak zsűri elé, máris megkapták a térségi legmagasabb, „Kiváló” fokozatot. A Robár Eta művészeti vezető által instruált Felsőrajki Népdalkör a mostohább felkészülési körülmények ellenére is megőrizte az országos „Arany” minősítést – s nem mellesleg a somogyi népdalaikkal és tolnai „csúfolódókkal” a hallgatóságot is sikerült jó kedvre deríteniük.

Az andráshidai Igazgyöngy Hagyományőrző Egyesület Népdalköre Horváth Ernőné művészeti vezetésével az előadott zalai és ormánsági szerelmes dalokkal immár 8-ra gyarapította Aranypáva-díjainak a számát – bár ők is kevesebbet tudtak készülni, de nagy örömükre Sárközi Máté személyében egy fiatal férfiúval gyarapodott a csapatuk.

A Vasboldogi Leányok közül Kálmán Karolina magyarózdi népdalokkal hangszer nélkül is színpadra állt, így is elnyerte az ítészek tetszését, s megkapta a térségi „Kiváló” minősítést. A rendezvényre a koronát a zalai párosítókból és bakonyi lakodalmas dalokból összeállított csokrokkal a kiváló szólistákkal és új, fiatal tagokkal büszkélkedő németfalui Vadvirág Népdalkör tette fel. Produkciójuktól elbűvölve a zsűri nem tehetett mást, mint a Vadvirágok nevére kitöltötte a rendezvény immár 4. Aranypáva-díj díszoklevelét.