Négyszáz éve született Európa, Magyarország és a kereszténység védelmezője, Zrínyi Miklós

A magyar történelmi hőstettek, a költészet, a hadtörténet és hadtudomány csúcsáról, Európa bálványáról, Zrínyi Miklósról emlékeztünk május 3-án, születésének 400. évfordulója kapcsán. Kötelez bennünket a Rákóczi Szövetség névadója, nagyságos fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc öröksége, az a szerteágazó emberi és vezetői nagyság, amit nagybátyjában, a 44 évet élt kiválóságunkban, az arisztokrata gróf Zrínyi Miklósban mind fellelhetünk. Személyisége, megnyilvánulásai nemcsak a XVII. század körülményei között voltak ámulatba ejtők és tiszteletre méltók, hanem 400 év után a mai kor elvárásaihoz mérve is örök érvényű példa lehet.

A Zrínyiek őseiket a római birodalomig visszavezethető dalmát patrícius családoktól származtatják, Lika és Brebir grófjaiként. A brebiri grófok később a Subics nevet vették fel. III. Béla király Brebir megyét adományozta Likai Subics István grófnak, amit később IV. Béla is megerősített. A Subics törzs Brebir és Lika zsupánságait nyerte el, amelyről hétszáz esztendeje Brebiri zsupánoknak, grófoknak, hercegeknek nevezték őket, s az uralkodó alatti első főméltóságot, a bánságot is több ízben elnyerték. Nagy Lajos király 1347-ben a Subics nemzetségű II. Pálnak adományozta Zrin várát, amelytől kezdődően felvették a Zrínyi, horvátul a Zrinski nevet.

Zrínyi Miklós 1620. május 3-án született Csáktornyán. Apját, Zrínyi Györgyöt 26 évesen, katonai táborban megmérgezték, anyja, Széchy Magdolna grófnő néhány évvel korábban halt meg. Öccsét, Zrínyi Pétert a Habsburg-ellenes összeesküvés okán lefejezték. A gyermek Zrínyi Miklós főgyámja – apja végrendelete szerint – II. Ferdinánd király, aki kezdetben öt gyámot, majd egy év után Pázmány Pétert bízta meg a gyámsággal. A gráci jezsuitáknál, majd Bécsben, később Nagyszombatban végezte tanulmányait. A rossz diákból korának legműveltebb, legolvasottabb embere lett. Hat nyelven anyanyelvi szinten beszélt, nyolc nyelven olvasott.

Családi, rokoni kapcsolatai révén Batthyány Ferenc németújvári udvarába került, ahol a magyar irodalom, elsősorban Balassi Bálint költészete mély nyomokat hagyott benne. Nyolc hónapos itáliai utazása nagy hatással volt személyiségére. Híres könyvtárának nagy részét a velencei könyvpiacon szerezte be. Elsősorban a történelmi és hadtudományi írásokat kedvelte. Családi hagyományokat követve hamar a katonai pályája is elkezdődött.

A katonai vonalon volt mit örökölnie, hiszen Zsigmond király 1400-tól megkezdett magyar–török honvédő hadakozásaitól kezdve minden őse ott volt az országot védő harcokban. Dédapja, gróf Zrínyi Miklós, a szigetvári várkapitány hőstettei mindenki által ismertek. Nagyapja, gróf Zrínyi (IV.) György magyar királyi főlovászmester, ki­váló politikai kapcsolatai révén 1574–75-ben és 1582–90 között a kanizsai végvidék kapitánya, 1574-től egy évig dunántúli főkapitány is volt. Apja,

Zrínyi (V.) György Kanizsa várkapitánya volt, ez időben magyar zászló lengett a vár tornyain.

Zrínyi Miklós 1642–45-ben saját költségén felállított sereggel harcolt a 30 éves háborúban Sziléziában, Morvaországban és a Felvidéken svéd és erdélyi csapatok ellen, hősi tettekkel növelve családja és saját hírnevét, illetve szert téve a reguláris hadviselés gyakorlatára. 1646-ban az első magyar arisztokrata lett, aki értékes katonai szolgálataiért a formálódó állandó hadsereg vezérőrnagyi rangját kapta, viselhette a generális rendfokozatot. 1648 elején horvát-szlovén báni rangot nyert el, egyben a báni katonaság és báni végvidék parancsnokságát is.

Visszavonultan Csáktornyán, birtokainak központjában korszerű gazdaságot hozott létre. Legközelebbi barátja, akivel haláláig szoros kapcsolatot tartott, gróf Batt­hyány Ádám volt. Példaképe Esterházy Miklós nádor volt, de több főnemes udvarában is gyakran megfordult. 1646-ban feleségül vette régi szerelmét, Draskovics Mária Euzébiát, majd annak halála után a Bécsi Haditanács elnökének lányát, Löbl Mária Zsófiát, akitől Ádám nevű fia is született.

Figyelme a Habsburg-pártiság mellett egyre inkább a török kiűzésére irányult. A 30 éves háború lezárása után joggal számított egy európai összefogású török elleni háborúra, amely helyett 1649-ben a még le sem járt békét Konstantinápolyban 20 évre meghosszabbították a Habsburgok. Ebbéli csalódását követően az uralkodó iránti tisztelete megtört, és azon körök politikai társaságát kereste, amelyek törökellenes terveivel azonosultak. Lipót császár előtt ez is tudott volt, amit nem nézett jó szemmel.

Nádorságának meghiúsulása már az uralkodó iránti feltétlen bizalom megrendülését jelezte. Wesselényi Ferenc nádorsága és az általa nem kedvelt Nádasdy Ferenc országbírósága háttérbe szorítását egyértelműsítette. Zrínyi terveit segítette viszont a János Fülöp mainzi érsek elnökletével létrejött Rajnai Szövetség, amely határozott célként jelölte meg a török kiűzését egy nemzetközi koalíció által. 1663 őszén ideiglenesen Wesselényi Ferenc betegsége miatt annak státusához jutott, de csak dunántúli hatáskörrel, amelyet 1664 tavaszáig viselhetett. Tőle a császárhű Nádasdy Ferenc országbíró vette át ezt a tisztséget. Zrínyi mindettől függetlenül szoros kapcsolatban állt a Gráci, Belső-ausztriai és a Bécsi Haditanáccsal, Raimondo Montecuccoli tábornagy főparancsnokkal, akikkel a híres – egész Európát meghökkentő – dicsőséges téli hadjáratot megtervezték.

Katonapolitikai elképzelését egy Habsburg Monarchia kereteiben működő Magyar–Horvát Királyságra építette, s egy magyar katonákból álló, a török végeken állandóan mozgó haderővel látta volna biztosítottnak (saját birtokain túl) a birodalom és Magyarország védelmét. Kiemelkedő hadtudományi munkái – bár részben befejezetlenek – hűen tükrözik elemző, szervező képességeinek nem átlagos voltát. Zrínyi hadtudományi munkái európai összehasonlításban is élvonalbeliek.

Koncepciózusan összeállított könyvtára tükrözte érdeklődésének fő irányait: a hadtudomány ókori klasszikusai, az olasz reneszánsz hadelmélet Machiavellitől Giorgio Bastáig, s a XVII. században kiterebélyesedő haditechnikai, hadiépítészeti szakirodalom szintén a magas színvonalon gondolkodó hadtudóst érzékelteti. Tábori kis tracta, Vitéz hadnagy, Mátyás király életéről való elmélkedések, Ne bántsd a magyart – Az török áfium ellen való orvosság: művei széleskörűen bizonyítják ezt. Ide kapcsolható a szigetvári hős dédapjának emléket állító Szigeti veszedelem című eposza is.

Kiemelkedő stratégiai látásmódját bizonyítja a török területen, a Mura folyóra támaszkodó Új-Zrínyivár megépítése, amely 1661–64-ig nagyszerűen töltötte be Kanizsa várának ellensúlyozó szerepét, és meghatározó volt Zrínyi Muraközt védő török elleni csatáiban. Élete nem állt másból, mint folyamatos küzdelemből és csatákból a török ellen. (Folytatjuk.)