Azóta tud sírni a színpadon

2020.05.24. 07:00

„Egerszeg egész életemben fontos lesz, mert ott lettem színész” – Búcsúzik a Hevesitől Kovács Olga

Szubrettnek inkább naiv primadonna, komikának meg drámai hősnő, lírai szendének pedig vérbeli nevettető. Mostantól más közönség örülhet e sokszínűségnek.

Arany Horváth Zsuzsa

A színésznek időnként odébb kell állnia. Ebben elsősorban nem fájdalom, bánat, vagy mellőzöttség bújik meg, hanem a hivatás természetéből eredő folytonos keresés, megújulási vágy. Csupán a kevésbé mozgékony, effajta bátorságban szűkölködő néző sajnálja, hogy Zalaegerszegen ősztől már nem láthatja a Hevesi Sándor Színház színpadán Kovács Olga színművészt, aki 2006-ban szerződött az egerszegi teátrumba.

A Bagó Bertalan rendezte Koldusoperával kezdődött itteni pályafutása, a 2019-es Windsori víg nőkkel (Csiszár Imre), az idei Oscarral, valamint az Augusztus Oklahomában (Funtek Frigyes) című fekete komédiával ért – egyelőre? – véget. Tizennégy év, mely több korszakra tagolódik aszerint, hogy fő- vagy mellékszerepeket kapott, zenés vagy prózai előadások rendezői számítottak rá. Törékeny alakja, szőke fürtök keretezte halvány arca vígjátékokban, musicalekben, mély tüzű drámákban egyaránt feltűnt.

Fondorlatos női intrikus. Kean, a színész – Farkas Ignáccal, a darab címszereplőjével
Fotó: Pezzetta Umberto / Zalai Hírlap

Parti Nagy Lajos Ibusár című színpadi (báb)játékában nyújtotta az egyik legemlékezetesebb alakítást, amire a Griff Bábszínház kérte fel 2010-ben. Szinte monodrámává alakult Sárbogárdi Jolán melodrámája. („Magányos para. Nagy szerelem volt köztem és Jolán között. Azóta tudok sírni a színpadon, addig nem ment, lehetetlen volt előhívni. A gátat törő kulcsmondat ma is működik, nem tudom, hogyan… ”) Emellé sorakozik fel a 2012-ben játszott Színésznők, melyet Sztarenki Pál rendezett. Az előadás egy évvel később fontos díjat is eredményezett a POSZT-on az egerszegi színháznak. (Ecsedi Erzsébet nyerte el a legjobb színésznőnek járó elismerést.) A történet a színjátszás angliai bölcsőjéhez vezet, szinte összefoglaló apoteózist adva a színésznői pálya gyötrelmeinek, felemelő szépségeinek. Kétszer játszotta el a Galócza című komédia női főszerepét, hogy egyszer jó legyen. (Mindjárt ideérkezésekor bújt Ankica bőrébe, majd 13 év után, tavaly pedig a Turay Ida Színház társulata jóvoltából emelhette fel a rendes helyére a figurát a Balkán kobra címváltozatú zenés komédiában, amit Egerváron láthatott is a zalai nagyérdemű.)

Kiemelendő 2009-ből az Othelló Gyulaházán című vígjáték, amelyben ismét színésznőt játszott, a mesterség összes kínját és erejét színpadra hordozva.

Önfeláldozó naiva mögött gyötrődő színészarc. Othelló Gyulaházán, partnere Farkas Ignác
Fotó: Pezzetta Umberto / Zalai Hírlap

A komikai véna a Hajmeresztők című interaktív krimiben mutatkozott meg, a zenei-énekesi képesség a Képzelt Riport… Eszterének eljátszásakor. („Hatvan fok a színpadon, közben énekelni kell, méghozzá úgy, hogy engem is elvarázsoljon…” – mondja erre visszaemlékezve.) A Köztársaság lírai női figurája azért emlékezetes, mert az a Babarczy László állította színpadra, akinek a kezéből átvehette a színművészi diplomáját.

– Pályakezdőként, a budapesti Színház és Filmművészeti Egyetem elvégzése után érkeztem Zalaegerszegre. Mondhatom, hogy a szakmát legalább nyolcvan százalékban ott tanultam meg. Szakmai és személyes barátságok szövődtek, majd az idő eldönti, mi marad meg ebből. Egerszeg egész életemben fontos lesz, mert ott lettem színész – mondja az ősztől a fővárosi szabadúszó színészi életet választó Kovács Olga, aki a negyedik X előtt úgy érezte, ha most nem lép, akár a bizonytalanba is, azt örökre bánni fogja.

Vígjátéki komika. Hajmeresztő – krimibohózat
Fotó: Pezzetta Umberto / Zalai Hírlap

A Máriáss-díjas Kovács Olga Békéscsabáról indult, a híres szentesi drámagimnáziumban érettségizett, Jordán Tamás, Lukáts Andor osztályába járt a főiskolán, ahová negyedszerre vették fel, éppen az Ibusár egyik monológjával.

– Vidéki színházban játszani egyfelől nagyon hálás dolog, hiszen évadról évadra sokféle szerepet kap az ember, ezáltal gazdag tapasztalatokat szerez, a nézők több karakterben is láthatják. Engem is kipróbáltak teljesen eltérő figurák alakításával, mindegyik hozzáadott valamit a saját személyiségemhez. Másfelől a budapesti szakmai lehetőségeket nehéz 240 kilométerről megragadni, annak ellenére, hogy hozzám ez ügyben mindvégig empatikusan állt a Hevesi Sándor Színház vezetése. (A magánélete egyébként több mint két éve szintén Budapesthez köti.)

Megküzdés a hivatásért. Mrs. Marshall a Színésznőkben
Fotó: Pezzetta Umberto / Zalai Hírlap

Szóba kerül: nemrég a színháztól szintén távozó Lőrincz Nikol is hasonló indokok mentén váltott. Kiderült, ők ketten már dolgoztak is együtt reklámfilmben, anélkül, hogy tudták volna, mindkettejüket kiválasztották a castingon. Olga, ha közeli barátságról szól, Magyar Cecília mellett Nikolt az elsők között említi, ha szakmai alázatról van szó, akkor Pap Lujzát. Utóbbi színésznővel több színműben is alakítottak azonos fajsúlyú szerepet, legutóbb a Shakespeare-vígjátékban. Kiemeli, a zalaegerszegi társulat kivételesen baráti légkörét. Ritkán érzett féltékenységet, ellentétet.

– Hogy érzi, a rendezők többnyire eltalálták a személyiségét? Azt a szerepet kapta, ami Önre illett?

– Felerészben biztosan – nevet. – Tudni kell, a repertoár színházakban a színház vezetésének kulcsszerepe van a szereposztásban, a vendégrendezők ehhez kell igazodjanak. Az Apácák jut legelőször eszembe a kérdés kapcsán, ebben is Lujzival dolgoztunk együtt, az elmúlt évadból pedig az Augusztus Oklahomában. Funtek Frigyes olyan próbafolyamaton vezetett végig bennünket, ami ritka élmény volt számunkra. Partnerként kezeli a színészt, és én úgy érzem, akkor tudok legjobban teljesíteni, ha megteremtődik az egyenrangú összhang az alkotó folyamat összes résztvevője között.

Vajon a távozásban benne van ennek a jófajta munkának a vágya, vagy annak a hiánya?

– Már nagyon érett, hogy vegyek egy nagy levegőt, és lépjek. Budapesten lassan kialakult a kapcsolatrendszer, tudnak rólam, dolgoztam több helyen, köztük a RS9 Színházban, az Örmény Színházban, néhány sorozatban.

Sárbogárdi Jolán, a rajongó vasutasnő. Ibusár
Fotó: Pezzetta Umberto / Zalai Hírlap

És a Martfűi rém című játékfilmben. Önmaga és a barátai szórakoztatására FB-életpillanatokat is „forgatott” egy ideig.

– A filmezés egyre jobban izgat, más koncentráció, mint a színpadi. Lehet, hogy azt a jelenetet veszik fel először, ami a film végére kerül, de már éljük a figurát. A közelik miatt derült ki, hogy vigyáznom kell, minden látszik az arcomon, ilyen a típusom. Korábban fura volt, hogy közel jön a kamera, már izgalmas.

– Minden laikus azt kérdezi, mindebből meg lehet élni?

– Ez az. Szeretnék már végre normálisan megélni a munkámból. Szeretném, ha megértenék az emberek, ez is munka, amiért tisztes ellenszolgáltatás jár. Már nem szeretnék hónap végén zsemlén élni, letekerni a fűtést, éjszaka látni a leheletemet. Az aggodalomra azt mondom, tartok más vasat is a tűzben, hogy sose lássatok a híd alatt.

– Mégpedig?

– Nem a semmibe jöttem, ez feltétele volt a döntésnek. Angol nyelvű tárlatvezető vagyok a budai várban, az ingatlanforgalmazás is érdekel, gyakornokoskodom éppen. Végül is, az is kommunikáció, nem igaz? Ez is a változtatás egyik eleme, amit magam elé állítottam. Én nem akarok csak úgy ellenni, nem akarok apatikus közönyben élni. Célokat akarok.

A németül is beszélő Kovács Olga szakmai portfóliója külföldi filmgyártók ügynökségeinél is ott van, egyre többször keresik is.

– Mondtam magamnak, hogy legyek már bátor, mikor, ha nem most...

Ezek is érdekelhetik