„Egerszeg egész életemben fontos lesz, mert ott lettem színész” – Búcsúzik a Hevesitől Kovács Olga

A színésznek időnként odébb kell állnia. Ebben elsősorban nem fájdalom, bánat, vagy mellőzöttség bújik meg, hanem a hivatás természetéből eredő folytonos keresés, megújulási vágy. Csupán a kevésbé mozgékony, effajta bátorságban szűkölködő néző sajnálja, hogy Zalaegerszegen ősztől már nem láthatja a Hevesi Sándor Színház színpadán Kovács Olga színművészt, aki 2006-ban szerződött az egerszegi teátrumba.

A Bagó Bertalan rendezte Koldusoperával kezdődött itteni pályafutása, a 2019-es Windsori víg nőkkel (Csiszár Imre), az idei Oscarral, valamint az Augusztus Oklahomában (Funtek Frigyes) című fekete komédiával ért – egyelőre? – véget. Tizennégy év, mely több korszakra tagolódik aszerint, hogy fő- vagy mellékszerepeket kapott, zenés vagy prózai előadások rendezői számítottak rá. Törékeny alakja, szőke fürtök keretezte halvány arca vígjátékokban, musicalekben, mély tüzű drámákban egyaránt feltűnt.

Parti Nagy Lajos Ibusár című színpadi (báb)játékában nyújtotta az egyik legemlékezetesebb alakítást, amire a Griff Bábszínház kérte fel 2010-ben. Szinte monodrámává alakult Sárbogárdi Jolán melodrámája. („Magányos para. Nagy szerelem volt köztem és Jolán között. Azóta tudok sírni a színpadon, addig nem ment, lehetetlen volt előhívni. A gátat törő kulcsmondat ma is működik, nem tudom, hogyan… ”) Emellé sorakozik fel a 2012-ben játszott Színésznők, melyet Sztarenki Pál rendezett. Az előadás egy évvel később fontos díjat is eredményezett a POSZT-on az egerszegi színháznak. (Ecsedi Erzsébet nyerte el a legjobb színésznőnek járó elismerést.) A történet a színjátszás angliai bölcsőjéhez vezet, szinte összefoglaló apoteózist adva a színésznői pálya gyötrelmeinek, felemelő szépségeinek. Kétszer játszotta el a Galócza című komédia női főszerepét, hogy egyszer jó legyen. (Mindjárt ideérkezésekor bújt Ankica bőrébe, majd 13 év után, tavaly pedig a Turay Ida Színház társulata jóvoltából emelhette fel a rendes helyére a figurát a Balkán kobra címváltozatú zenés komédiában, amit Egerváron láthatott is a zalai nagyérdemű.)

Kiemelendő 2009-ből az Othelló Gyulaházán című vígjáték, amelyben ismét színésznőt játszott, a mesterség összes kínját és erejét színpadra hordozva.

A komikai véna a Hajmeresztők című interaktív krimiben mutatkozott meg, a zenei-énekesi képesség a Képzelt Riport… Eszterének eljátszásakor. („Hatvan fok a színpadon, közben énekelni kell, méghozzá úgy, hogy engem is elvarázsoljon…” – mondja erre visszaemlékezve.) A Köztársaság lírai női figurája azért emlékezetes, mert az a Babarczy László állította színpadra, akinek a kezéből átvehette a színművészi diplomáját.

– Pályakezdőként, a budapesti Színház és Filmművészeti Egyetem elvégzése után érkeztem Zalaegerszegre. Mondhatom, hogy a szakmát legalább nyolcvan százalékban ott tanultam meg. Szakmai és személyes barátságok szövődtek, majd az idő eldönti, mi marad meg ebből. Egerszeg egész életemben fontos lesz, mert ott lettem színész – mondja az ősztől a fővárosi szabadúszó színészi életet választó Kovács Olga, aki a negyedik X előtt úgy érezte, ha most nem lép, akár a bizonytalanba is, azt örökre bánni fogja.

A Máriáss-díjas Kovács Olga Békéscsabáról indult, a híres szentesi drámagimnáziumban érettségizett, Jordán Tamás, Lukáts Andor osztályába járt a főiskolán, ahová negyedszerre vették fel, éppen az Ibusár egyik monológjával.

– Vidéki színházban játszani egyfelől nagyon hálás dolog, hiszen évadról évadra sokféle szerepet kap az ember, ezáltal gazdag tapasztalatokat szerez, a nézők több karakterben is láthatják. Engem is kipróbáltak teljesen eltérő figurák alakításával, mindegyik hozzáadott valamit a saját személyiségemhez. Másfelől a budapesti szakmai lehetőségeket nehéz 240 kilométerről megragadni, annak ellenére, hogy hozzám ez ügyben mindvégig empatikusan állt a Hevesi Sándor Színház vezetése. (A magánélete egyébként több mint két éve szintén Budapesthez köti.)

Szóba kerül: nemrég a színháztól szintén távozó Lőrincz Nikol is hasonló indokok mentén váltott. Kiderült, ők ketten már dolgoztak is együtt reklámfilmben, anélkül, hogy tudták volna, mindkettejüket kiválasztották a castingon. Olga, ha közeli barátságról szól, Magyar Cecília mellett Nikolt az elsők között említi, ha szakmai alázatról van szó, akkor Pap Lujzát. Utóbbi színésznővel több színműben is alakítottak azonos fajsúlyú szerepet, legutóbb a Shakespeare-vígjátékban. Kiemeli, a zalaegerszegi társulat kivételesen baráti légkörét. Ritkán érzett féltékenységet, ellentétet.

– Hogy érzi, a rendezők többnyire eltalálták a személyiségét? Azt a szerepet kapta, ami Önre illett?

– Felerészben biztosan – nevet. – Tudni kell, a repertoár színházakban a színház vezetésének kulcsszerepe van a szereposztásban, a vendégrendezők ehhez kell igazodjanak. Az Apácák jut legelőször eszembe a kérdés kapcsán, ebben is Lujzival dolgoztunk együtt, az elmúlt évadból pedig az Augusztus Oklahomában. Funtek Frigyes olyan próbafolyamaton vezetett végig bennünket, ami ritka élmény volt számunkra. Partnerként kezeli a színészt, és én úgy érzem, akkor tudok legjobban teljesíteni, ha megteremtődik az egyenrangú összhang az alkotó folyamat összes résztvevője között.

Vajon a távozásban benne van ennek a jófajta munkának a vágya, vagy annak a hiánya?

– Már nagyon érett, hogy vegyek egy nagy levegőt, és lépjek. Budapesten lassan kialakult a kapcsolatrendszer, tudnak rólam, dolgoztam több helyen, köztük a RS9 Színházban, az Örmény Színházban, néhány sorozatban.

És a Martfűi rém című játékfilmben. Önmaga és a barátai szórakoztatására FB-életpillanatokat is „forgatott” egy ideig.

– A filmezés egyre jobban izgat, más koncentráció, mint a színpadi. Lehet, hogy azt a jelenetet veszik fel először, ami a film végére kerül, de már éljük a figurát. A közelik miatt derült ki, hogy vigyáznom kell, minden látszik az arcomon, ilyen a típusom. Korábban fura volt, hogy közel jön a kamera, már izgalmas.

– Minden laikus azt kérdezi, mindebből meg lehet élni?

– Ez az. Szeretnék már végre normálisan megélni a munkámból. Szeretném, ha megértenék az emberek, ez is munka, amiért tisztes ellenszolgáltatás jár. Már nem szeretnék hónap végén zsemlén élni, letekerni a fűtést, éjszaka látni a leheletemet. Az aggodalomra azt mondom, tartok más vasat is a tűzben, hogy sose lássatok a híd alatt.

– Mégpedig?

– Nem a semmibe jöttem, ez feltétele volt a döntésnek. Angol nyelvű tárlatvezető vagyok a budai várban, az ingatlanforgalmazás is érdekel, gyakornokoskodom éppen. Végül is, az is kommunikáció, nem igaz? Ez is a változtatás egyik eleme, amit magam elé állítottam. Én nem akarok csak úgy ellenni, nem akarok apatikus közönyben élni. Célokat akarok.

A németül is beszélő Kovács Olga szakmai portfóliója külföldi filmgyártók ügynökségeinél is ott van, egyre többször keresik is.

– Mondtam magamnak, hogy legyek már bátor, mikor, ha nem most...