Ókori pénzérmék Lüdiától Kínáig – Egyedülálló tárlat Nagykanizsán

A Magyar Éremgyűjtők Egyesületének Nagykanizsai Csoportja egyedülálló, látványában és repertoárjában is egyedi tárlattal várta a látogatókat múlt vasárnap a HSMK-ban. Az ókor pénzei: Európa, Ázsia, Afrika című kiállítás nem pusztán letűnt korok vagy elveszett dinasztiák fizetőeszközeit sorakoztatta fel. Időutazásra is hívta a látogatókat, Farkas István, a csoport vezetője, a kiállítás főszervezője elmondta: a bemutatott pénzek mindegyike eredeti, tehát pontosan az adott korból, az időszámításunk előtti időkből maradtak fent. A szakember a pénz megjelenéséről, elterjedéséről, fejlődéséről is mesélt érdekességeket.

– Az első pénz Lüdiában jelent meg, időszámításunk előtt 700-ban. Krőzus lüd királynak, Krisztus előtt 560-ban már volt pénzverdéje is, ahol vasból, rézből készítették a pénzeket. A pénzkészítést hamar átvették a görögök és a rómaiak. A rómaiak már ezüstből is vertek pénz­érméket. A pénzérme jelentette több mint 2000 évig a pénzt – mondta Farkas István, aki még számos érdekességet mesélt a bemutatott érmékről, kiemelve Varga János, a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete tagjának munkáját, szakértelmét a kiállítás megrendezése kapcsán.

Az érmék zömmel sírleletekből kerültek elő ásatások során. Hagyományos és online aukciókon lehetett rájuk szert tenni, mivel ezeket nyilvános börzéken nem árulják. Az ókori pénzek értékéről Farkas István diszkréten azt mondta: egy időszámítás előtti érem értéke tíz darab aranykoronáséval ér fel. Rendkívüli biztonsági feltételekkel járt a bemutatásuk. Nagyon ritka kincsekről van szó Kappadókia, Thrákia, India, Kína, Róma, Perzsia vagy a kis-ázsiai országok egykori fizetőeszközei esetében.

A bemutatott érméket különböző térképekre helyezték a kiállítás szervezői. Például Caligula fizetőeszköze mellett Claudius császáré, Antonius Pius érméje szomszédságában pedig Traianus császáré található.

A pénzek s az adott korszakok kapcsán Dolmányosné Bánfai Adrienn, a Bolyai-tagintézmény magyar–történelem szakos pedagógusa adott történelmi kitekintést.

– Hivatásom miatt is közel áll hozzám a kiállítás minden darabja – mondta Dolmányosné Bánfai Adrienn. – A múlt egy szeletét és értékét őrzik az érmék, egyúttal a jövőt is magukban foglalják. Hiszen a pénz meghatározó lételeme életünknek, s mindig az is marad.

Mint Farkas István említette, a pénzverés kezdetei az időszámításunk előtti 7. századra nyúlnak vissza, amikor is Gügész, Lüdia királya készíttetett elsőként vert pénzt. Az utókor mégis elsősorban az időszámítás előtti 6. századi utódjára, Kroniszoszra emlékezik, aki bevezette a tiszta arany-, illetve ezüstveret rendszerét. A legnagyobb értékű aranypénze 10,8 gramm körüli volt. Ezt követően már néhány görög poliszban is megindult a pénzverés. Tudni kell, hogy az első pénzeket nem tiszta aranyból vagy ezüstből verték, hanem e kettő természetes keverékéből, az úgynevezett elektronból. Plinius szerint az elektron legfeljebb 4/5 rész aranyat és legalább 1/5 rész ezüstöt tartalmazott. Az első pénzek alakja ovális, tojásdad vagy szabálytalan volt. Nagy Sándor makedón uralkodó volt az első, akinek pénzein az istenek ábrázolását emberábrázolás – jelen esetben saját arcképe – váltotta fel. A nagy kiterjedésű ókori államok mindegyikének szüksége volt az egységes pénzrendszer bevezetésére, amely a birodalom egyik kohéziós tényezője volt. Ilyen megfontolásból verette Dareiosz perzsa király is aranypénzét, a dareikoszt, amely majdnem színtiszta aranyból készült – mondta Dolmányosné Bánfai Adrienn.

A magyar–történelem szakos tanárnő az ókori rómaiak pénzveréséről is beszélt. Érdekességként kiemelte az állami pénzrontás tényét, amely már az ókori Rómában is ismert dolog volt. Az államkincstár feltöltése, egy-egy költségesebb háború fedezetének megteremtésére készítettek olyan pénzeket, amelyek magja vasból vagy rézből készült, amelyet ezután vékony ezüstréteggel futtattak be. Leginkább dénárokat készítettek így. A pedagógus kiemelte: a Római Birodalom bukása után a pénzverés színvonala jelentősen visszaesett, s megjelentek a barbár pénzek.

Dolmányosné Bánfai Adrienn a tárlaton szintén megtekinthető, kínai fizetőeszközökről is közelképet adott. A Krisztus előtt 7–4. századi tárgypénzekről, amik bizonyos használati tárgyak, elsősorban kések és ásók kicsinyített másai voltak. Szintén érdekességnek számítanak a „venek”, amik közepén négyzet alakú lyukat alakítottak ki. Így zsinórokra felfűzve könnyebb volt a pénz tárolása és szállítása.

– A pénz formája szimbolikus jelentéssel bírt – jegyezte meg a tanárnő. – Abban az időben a kínaiak a földet négyszögletesnek hitték, amire félgömb alakú boltozatként borul az égbolt, tehát a négyzet alakú lyukkal rendelkező érmék a világmindenség felépítését is tükrözték. A papírpénzeket kicsit később, a Csin-dinasztia vezette be, Krisztus után a 12. században.

Dolmányosné Bánfai Adrienn India „beütött bélyeges” pénzeiről is mesélt érdekességeket. Ezek a pénzek gyakran szögletes, máskor kerek vagy elliptikus alakú ezüstdarabok voltak, amelyekbe az egyik oldalukon különböző bélyegeket ütöttek. Eme bélyegek formakincse rendkívül változatos volt, megjelent rajtuk a természeti környezet, a mindennapi élet tárgyai, vallási szimbólumok. Érdekesség, hogy az első görög érmék a Perzsa Birodalom közvetítésével jelentek meg Indiában, a görög hatás azonban Nagy Sándor hódításait követően vált igazán erőteljessé.

Az indiai érmékre nemcsak a görögök, hanem az iszlám pénzverése is hatást gyakorolt, mind közül a legjobban. Az érmék külső megjelenésének fontos szerepe volt az indai pénztörténetben: érdekesség azonban, hogy nemcsak fémből készült pénzeket használtak fizetőeszközként, hanem a kauricsigák házai sokáig részei maradtak a szubkontinens pénzrendszerének.

Összefoglalóan pedig elmondható, hogy az említett időszakban mind Kínában, mind Indiában számos olyan formai és pénzügyi hagyomány alakult ki, amelyek nem rövid időre, hanem évszázadokra képesek voltak meghatározni a fizetőeszközök fejlődését.