Hamarosan online is elérhető lesz a zalaegerszegi asztrofotó-kiállítás

A lenyűgöző kollekció a Magyar Asztrofotósok Egyesületének köszönhető, e közösség a világ első országos egyesülete, amely e témát karolja fel. Két évvel ezelőtt 14 alapító tag hozta létre, céljuk a csillagos égboltot témául választó fotográfusok, amatőr csillagászok összefogása, szakmai segítése.

Elnökük Francsics László, aki tavaly első magyarként elnyerte Az év asztrofotósa címet a Greenwichi Királyi Obszervatórium 90 országot mozgósító világversenyén.

Francsics László szakmáját tekintve építészmérnök, de 2009-ben elvégezte az ELTE csillagászati alaptanfolyamát is. Fotográfiával 1998 óta foglalkozik, kameráját 2003-ban fordította az égbolt felé. Három évvel később már saját távcsöveivel készített felvételeket, 2013 óta pedig távvezérelt robottávcsöveket is alkalmaz. A világversenyen győztes „Utazás az árnyékba” című képet a tavaly januári teljes holdfogyatkozásról készítette. A hajnali jelenség 35 fázisát komponálta egyetlen képpé, 3 percenként exponálva. A VMK tárlatán is látható a kép, amellyel a kategóriagyőzelem mellett az abszolút győztes címet is kiérdemelte a világversenyen. Ugyancsak látható az „Infravörös Szaturnusz” című képe, amellyel a robottávcső kategóriában nyerte el az első díjat ugyanott.

A tárlat megnyitóján tőle kértünk segítséget az asztrofotó fogalmának értelmezéséhez.

– Mióta létezik a csillagászati képrögzítés ezen ága?

– Szinte egyidős a fényképezéssel, már az 1840-es években készültek felvételek a Holdról – kezdi Francsics László. – Később az asztrofotózás a csillagászat hasznos információszerző eszközévé vált. A tudósok lefotózták az eget, a képen pedig kimérhették a csillagok pozícióját, fényességét. Az asztrofotózás amatőr ága azonban másra koncentrál, az égbolt szépsége iránt mutat fogékonyságot. Ez az irányzat ennek az évezrednek a hozadéka. A kétezres évek elején vált elérhetővé az amatőr csillagászok számára is az a digitális technika, amivel már olyan minőségű képeket lehetett készíteni, mint korábban a tudósok nagy távcsöveivel.

Az amatőr asztrofotózásnak három fő csapásiránya van, e tematikát a tárlat is részletezi. Az első az asztrotájkép, amely együtt ábrázolja a Földet és az éjszakai égboltot. Ezek a felvételek a szabad szemmel is látható éjszakai világot rögzítik, s nem igényelnek távcsövet. Ide tartoznak a bolygó-együtt­állásokat, a Tejutat, vagy a sarki fényt bemutató felvételek, s e kategóriához sorolják az extrém hosszú expozíciós idejű, az éves napjárást bemutató szolárgráf képeket is.

A következő fokozatot a Naprendszer égitestjeinek megörökítése jelenti, azé a világé, ahova az emberiség keze még éppen elér az űreszközök által. A Jupiter felhőzete, a Szaturnusz gyűrűje, a Hold kráterei, a Nap foltjai kínálnak témát az ember kozmikus otthonában, ahol a tér és az idő még a földihez hasonlatos.

A harmadik szint a Naprendszeren túli csillagködök és a Tejúton is túli galaxisok világa. Ezt mélyég-, vagy mélyűr-fotózásnak hívják, s a megfelelő felszerelés mellett kellő kitartást igényel a művelése. Viszont e körben születnek a legdöbbenetesebb felvételek, galaxisok milliárdjai tárulnak fel a szemünk előtt, ezt az élményt semmilyen más módon nem tudnánk átélni.

– Milyen speciális felszerelést igényel az asztrofotózás?

– Az attól függ, milyen messzire szeretnénk ellátni. Az asztrotájképhez még látcső sem kell, elegendő egy széles látószögű objektív és egy digitális gép. A Naprendszerben való kalandozáshoz már nagyobb átmérőjű távcső, és hozzá illeszkedő speciális kamera szükséges, a mélyég-fotók esetében pedig szintén távcsőre és nagylátószögű fényképezőgépre van szükségünk. A Tejúton és azon túl már nagyon halványan látszanak az objektumok, az ilyen fénykép tehát több óra, vagy több éjszaka alatt fejlődik fel, rengeteg expozíció árán. Mivel a Föld forog, látszólag mozgó célpontra lövünk. A forgást mozgó táv­csőállvánnyal kompenzáljuk, amelynek mechanikája kiiktatja a Föld forgását, így a távcső és a gép az égbolthoz fixálva készíti a felvételeket.

– Minek köszönhetők azok a fantasztikus színek, amelyek vadul kavarognak a sötét végtelenben? S ha felnézünk az égre, miért nem látjuk őket?

– Mivel rendkívül kevés fény érkezik tőlük, az emberi szem nem képes érzékelni őket. Legfeljebb a látószervünk fekete-fehér fényérzékelő sejtjei észlelnek valamiféle halvány derengést, pedig színes ott minden. A fényképezőgép azonban nem jön zavarba, meglátja és közvetíti ezeket a pazar színeket, formákat. S hogy miből állnak ezek a színes gomolyok? A barnás színt a csillagközi porködöknek köszönhetjük, de amennyiben csillagok fényét veri vissza a közeg, akkor kékes árnyalatot ölt. Az igazán élénk színek világító gázfelhők. A vörös az ionizált hidrogén emissziós színe, az oxigéné pedig kékes­zöld. A sárga szintén hidrogén, de szűrőkkel fotózva. A képeken gyakorlatilag azt látjuk, amint a távoli csillagok ultraibolya sugárzásának gerjesztő hatására a csillagközi gázok világítani kezdenek. Hasonló folyamat játszódik le a neoncsőben is…

Mint megtudjuk, a magyar asztrofotózást nyugodt szívvel nevezhetjük világszínvonalúnak, a tárlaton több nemzetközi díjakkal elismert felvétel is szerepel. Az egyesületben számos vidéki tag akad, hiszen az amatőr csillagászat az óriási fővárosi fényszennyezés miatt nem Budapest-központú. Előnyt élveznek a vidéki helyszínek, főként Somogyban, Tolnában és Zemplénben található még kellően sötét égbolt.

– Egyesületünk létrejöttét tulajdonképpen a honi asztrofotózás intenzív fejlődése és kiemelkedő színvonala kényszerítette ki – folytatja az elnök. – Egyesületi szinten ez már a tizedik kiállításunk, tágabb, országos merítésű tárlatként azonban a második. Minden év októberében a Természettudományi Múzeumban nyílik meg a Csillag-Képek című országos asztrofotó-kiállítás, amely aztán körútra indul, így jutottunk el Zalaegerszegre is.

– Mennyi múlik a fotóson egy ilyen felvétel megszületésekor?

– Nagyon sok. A technikai felkészültségen, a kitartáson és a feldolgozás minőségén áll vagy bukik a kép. Ezeknek az objektumoknak a nagy részét az emberi szem még távcső közbeiktatásával sem képes látni, ezért nem könnyű a feldolgozás során megtalálni a helyes utat. Nagy gyakorlat és sok ismeret szükséges hozzá, hogy ne nyúljon mellé a fotós.

– Miként választ témát az asztrofotós?

– A kezdők általában a Hold felszínét, vagy az Androméda galaxist, tehát a fényes témákat választják. Aztán ahogy fejlődik a kolléga, már olyan, nehezebb célpontokat keres, amelyeket kevesen örökítettek meg. Ezekre bizony rá kell szánni az időt, akár egy hónapot is. Akadnak tagjaink, akik Namíbiáig is képesek elutazni egy jó képért, hiszen ott az égboltnak olyan része látható, ami Magyarországról nem. Minden második évben expedíciót szerveznek a délnyugat-afrikai országba a magyar asztrofotósok.

Az egyesületnek 80-100 tagja van az országban, Ágoston Zsolt személyében Zalaegerszeg is képviselteti magát. A kiállításon is láthatunk tőle egy képet. A felvétel előterében a tavalyi, Őrimogyorósdon megrendezett VEGA Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor távcsövei láthatók, az égbolton pedig a Tejút.