A X. művésztelepére készül a cserszegtomaji Művészek Szabad Alkotóközössége

A festményeket, faragásokat, versillusztrációkat egyaránt felvonultató kollekcióról, a tavalyi szezonról s az idei tervekről Takács Ferdinánddal, a művésztelep alapító szervezőjével váltottunk szót.

– Művésztelepünk minden alkalommal egy-egy kissé elfeledett, ám Zalához és a Balatonhoz kötődő festőművész emlékének felelevenítését tűzi céljául. Az elmúlt nyáron a nagybányai művésztelepen szárnyat bontó Boromisza Tibor volt a „témánk”, aki 1945-től 1953-ig Keszthelyen élt és alkotott, majd Szentendrén töltötte élete utolsó hét évét – eleveníti fel Takács Ferdinánd. – Nagy örömünkre sikerült felvennünk a kapcsolatot a művész leszármazottaival, festményeket is kaptunk tőlük a cserszegtomaji emlékkiállításhoz. A lánya és az unokái több rendezvényünkön részt vettek, figyelemmel kísérték a művésztelep munkáját, ami nekik és nekünk is nagyon sokat jelentett.

Ugyancsak tradíció már, hogy a művésztelep akciófestéssel tiszteleg a kiválasztott mester munkássága előtt. A Boromisza Tibor emlékére készült triptichont Takács-Szencz Lívia, Illés Major Julianna és Kolumbán-Antal Ilonka alkotta meg. A művész rokonai úgy kommentálták az elkészült művet, hogy azon Boromisza Tibor valamennyi alkotói korszaka megjelenik, hiszen Boromisza Tibor festészete a konkrét tájélménytől eljutott a kubisztikus, a vadakra jellemző irányig.

Az irodalmárokat is mozgósító, kulturális piknikkel dúsított művésztelepre Svédországból, Törökországból, Székelyföldről, Hollandiából, Kárpátaljáról és Vajdaságból is érkeztek résztvevők a honi csapat mellé. Ez alkalommal is lehetőséget adtak a csatlakozásra művészeti képzésben részt vevő fiataloknak. Visszatérőként üdvözölhették a székelyudvarhelyi Kolumbán-Antal Ilonkát, aki még a művésztelep korábbi, a cserszegtomaji iskolában megrendezett húszéves periódusában csatlakozott a törzsgárdához. Az új résztvevők közt említi Takács Ferdinánd Váncsa Ildikót, aki Kokas Ignác tanítványa volt a képzőművészeti főiskolán, s néhány éve telepedett le Keszthelyen.

A művésztelep 9 éve került a MŰSZAK védernyője alá, kuriozitása, hogy Takács Ferdinánd és Takács-Szencz Lívia közös otthona és kertje szolgáltatja a helyszínt. Az is egyedi vonása a telepnek, hogy a részt vevő alkotóknak nem kell festményekkel honorálni az ellátást, a szállást és az étkezést is a házigazdák állják, néhány hűséges támogatójukkal karöltve. Az elkészült képek visszakerülnek alkotóikhoz, persze csak a kiállítási körutat követően, aminek aktuális állomása – a cserszegtomaji és keszthelyi bemutatót követve – e napokban a megyeszékhely.

A kiállítás különlegességgel is szolgál. Az erdélyi származású, ám már Reziben élő Molnár Imola installációja egy elsötétített box, amibe belépve az oldalakon és a „plafonon” egy-egy festmény dereng. A képeket alulról váltakozó színű fény világítja meg, s a motívumok, formák mintegy „megmozdulnak” az eltérő effektek hatására.

A MŰSZAK idén a X. művésztelepre készül, ami, tekintve az önerős konstrukciót, már önmagában is szép teljesítmény. A kiválasztott alkotó Basilides Sándor (1901–1980) festőművész, grafikus, gobelintervező és művészetpedagógus lesz. Több érv is szólt személye mellett. Egyrészt az akkoriban még Zala megyéhez tartozó Balatonalmádiban festette legszebb tájképeit, másrészt idén lesz halálának 40. évfordulója. Egy ennél személyesebb ok is felemlíthető: a művész unokaöccse, Basilides Bálint, svájci származású feleségével együtt közel két évtizede visszatérő tagja a művésztelepi csapatnak. Basilides Sándor nagy hírű művészfamília sarja, a családfa operaénekest, filmrendezőt, színészt és több képzőművészt is jegyez. Már fel is vették a kapcsolatot lányával, Basilides Alizzal, aki a restaurátori pályát választotta, s nem mellesleg Tamási Áron felesége volt. Ígéretet kaptak tőle, hogy az emlékkiállításhoz festményeket biztosít a családi hagyatékból, s a megnyitót is megtiszteli jelenlétével.