A százéves számológép, a drótosok egyenruhája, meg a „falusi rulett” története Szepetneken

Mint azt a bizottság elnöke, Sóstainé Márfi Ibolya előrebocsátotta: úgy gondolták, hogy ezúttal olyan helyi értékeket mutatnak be, amelyek tematika szempontjából valamelyik korábbi kiállításukhoz kapcsolódnak, de kapacitás hiányában – vagy mert akkor még nem álltak rendelkezésre – nem kerülhettek a közönség elé.

– Néhány évvel ezelőtt itt, a lépcsőházban indult el helytörténeti sorozatunk – mondta Sóstainé Márfi Ibolya. – Ezt követte a „Közös kincsünk” című állandó helytörténeti gyűjteményünk létrehozása. Nagy örömünkre az elmúlt évek alatt olyan sok adományozónk volt, akiktől rengeteg becses tárgyat, iratot, képi dokumentumot kaptunk, hogy nem mindig tudtunk mindent bemutatni. Illetve a tematikus kiállítások sorát néha megtörve, bizonyos időközönként illik a helytörténeti gyűjteményünkbe érkező legújabb adományokat megismertetni a közönséggel egy önálló tárlat keretében. Úgy döntöttünk, ennek most itt az ideje, ezért született meg az „Újabb érdekességek, értékek” című kiállításunk, melyen az utóbbi egy-másfél év legérdekesebb, és legértékesebb adományait tesszük közszemlére. A kiállítás nagyobbik fele – természetesen – a szepetneki „drótosokhoz”, az ország minden részébe, sőt, még Fiumébe, vagy akár a Nagy-Magyarország másik végpontjának tekinthető Csíkszeredába is eljutó távírda-, telefonhálózat-­szerelő és karbantartó (ahogy akkor mondták, felvigyázó) szakemberekhez köthető. Különleges foglalkozás volt ez, amit kifejezetten a szepetneki és a Szepetnek környéki településeken élő férfiak gyakoroltak. Régebben nemigen voltak a szakmához kapcsolódó írásos emlékek a birtokunkban, de ma már például olyan fontos dokumentumot is bemutathatunk, mint egy munkakönyv. A kiállításon látható éppen Tölgyesi Jánosé, akinek egyébként – Fülöp Jánoshoz hasonlóan – számos irata került hozzánk. De szerepel a tárlaton egy eredeti, korabeli tárcsázós telefon is, aminek a működését, azt, hogyan kell tárcsázni egy adott számot a mai gyerekeknek már meg kell mutatni. Amikor pedig valamennyi „drótos” a posta állományába került, egységes formaruhát és sapkát kaptak – egy komplett öltözék is látható a tárlaton, amire nagyon büszkék vagyunk. Ezt a Tislér családtól kaptuk, eredetileg Tislér József viselte, majd amikor meghalt, a felesége féltőn, óvón őrizte egészen addig, míg ő is el nem távozott közülünk. Lányuk, Tislér Mária még várt néhány hónapot, így is megadván a tiszteletet szülei emlékének, majd elhozta az öltözetet a gyűjteménybe. A drótosok sokoldalú, számos más szakmához értő emberek voltak, amit a szintén bemutatott, Tislér József által készített pókhálózó és tollseprű igazol.

Sóstainé Márfi Ibolya azt is jelezte: szintén felajánlás nyomán került bele a kiállításba fa sütőlapát és főzőkanál, ostor, bot, tülök, amellyel az állatok legelőre való kihajtását kísérték. A tárlat unikális darabja azonban az a svéd gyártású számológép, amely az első világháború idejéből való és a 90-es években még dolgoztak vele. Kevésbé különleges, de mindenképpen kuriózum egy fából készült játék, ami kifejezetten jellemző volt Szepetneken.

– A településnek régebben sok asztalosa volt, akik közül Földesi Györgyöt említeném meg, aki egy kedvelt játékot készített – természetesen fából – vette kézbe a leginkább egy fali órára hasonlító, de attól eltérő számozású játékot az értéktár bizottság elnöke. – Ahogy látható, minden számhoz tartozik egy kis mélyedés, melybe illeszkedik egy kis fagolyó, amit a „fatányérban”, annak mozgatásával körbe-körbe kellett terelni. Amelyik mélyedésben végül megállt, azt a pontszámot érte el a játékos – kicsit hasonlít a ruletthez. Aki a nagyobbat „pörgette”, az nyert. A maga korában ez egy nagyon népszerű játék volt, gyerekek és felnőttek egyaránt használták. Sajnos, a játékszer nevét nem tudjuk, az adományozó, Vlasicsné Fischl Timea, településünk polgármestere sem tudott segíteni ebben.

Majd Sóstainé Márfi Ibolya egy ezüstserleget mutatott, mely a szepetneki dalárdának 1934-ben Kiskomáromban – a mai Zalakomár egyik része –, az első falusi dalosversenyen elért hatalmas sikerét igazolja. A dalárdát a falunak kedves evangélikus tanító, dr. Balázsovits Gyula vezette és vitte sikerre.

– Dr. Balázsovits Gyula rengeteget tett a településért, sokat vállalt tanítóként, a kultúra és a művelődés iránt elkötelezett szakemberként, igazi lámpás volt – szögezte le végül az értéktár bizottság elnöke. – A kiállítás egy kis szegletével szeretnénk az ő emléke előtt is tisztelegni. Az utódok, köztük Balázsovits Lajos színművész egyébként gyakran visszajárnak ide hozzánk, Szepetnekre, s bírjuk az ígéretüket további írásos emlékek, személyes tárgyak vonatkozásában.

Az értéktár bizottság tagjai már készülnek egy későbbi tárlatra, melynek megrendezéséhez újfent a lakosság segítségét kérik. Annak témája a bölcsőde, az óvoda, az iskola, az oktatás, a nevelés lesz, amihez minél több régi iratot, dokumentumot, emléktárgyat várnak.