Rehabilitálják végre Fedák Sárit!

Fedák Sári 1879-ben látta meg a napvilágot Beregszászon. Korának leghíresebb operettprimadonnája volt, élete hasonlított a mai hollywoodi színésznőkéhez: olykor bizony zűrös ügyekbe keveredett. Pályája legemlékezetesebb szerepe volt, amikor a Király Színházban 1904-ben bemutatott Kacsóh Pongrác-daljátéknak, a János vitéznek a főszerepét játszotta bő gatyában és karikás ostorral a kezében – a közönség legnagyobb megdöbbenésére, egyszersmind óriási sikert aratva. Ugyanebben az évben, 25 évesen vásárolta meg 350 holdnyi tótszerdahelyi birtokát a hozzá tartozó 12 szobás kastéllyal, melyben 40 cseléd serénykedett. Nagyon szerette a környéket, nagykanizsai fellépései előtt és után gyakran lovagolt a Mura mentén, ahol még a gazdálkodással is kísérletezett. Politikai nézetei miatt hányattatott élete volt, mely 1955-ben ért véget Budapesten, a Budai Irgalmasrendi Kórházban. Emlékét és munkásságát a Tótszerdahelyi Kulturális és Sport Egyesület, illetve elnöke, Kolman Árpád őrzi. Mostani beszélgetésünk apropóját az adja, hogy nemrég ünnepelték a Fedák-kúriá­ban a művésznő születésének 140. évfordulóját; illetve hogy újabb értékes darabokkal bővült a primadonna életét bemutató gyűjtemény, amely hamarosan Nagykanizsán és Letenyén is látható lesz.

– Az elmúlt időszakban újabb vitrinek készültek, amiket teljesen feltöltöttünk olyan tárgyakkal, amelyek Fedák Sári saját tulajdonát képezték, vagy „csak” hozzá, a munkásságához kapcsolódnak, köze­lebb visznek utóbbi megismeréséhez – mondta Kolman Árpád, aki a fedáki életmű kutatója, a gyűjtemény nagy részének tulajdonosa. – Mire gondolok? Az emlékirataira, a róla szóló könyvekre, a 40-ről 180 darabosra bővült, őt ábrázoló képeslapgyűjteményre, s még sorolhatnám. A Fedák-gyűjteményt az internetes portálokon keresztül bővítem, hiszen az országban több gyűjtő van, akiket érdekel ez a tematika, és a feleslegessé vált, esetleg több példányban meglévő relikviákat pénzzé szeretnék tenni. Száznegyvennégy képeslapot például egyetlen gyűjtőtől vásároltam meg egyben, s tőle vettem a Fedák Sári által írt és dedikált Útközben című könyvet is, mely voltaképpen az ő emlék­irata. És nem utolsósorban ugyanettől a gyűjtőtől kaptam meg a művésznő aláírását egy lapon. Azt gondolom, a piacon még körülbelül kétszáz képeslap van, és három-négy könyv, ezekkel még bővíthető a gyűjtemény, amelyben egyébként már van legalább tíz kötet.

Kolman Árpádtól megtudtuk: az első világháborúig Fedák Sári volt a nemzet primadonnája. Utána sok minden történt, ami miatt a művészvilág perifériájára került, meghurcolták, előbb levörösözték, majd nácizták, nyolc hónapig börtönben is ült – és rehabilitációja a mai napig nem történt meg, a rendszerváltás óta eltelt harminc év sem volt elég hozzá. Ezt tűzte zászlajára más gyűjtőkkel együtt a tótszerdahelyi férfi, a Venezuelában élő örökösök és a Nemzeti Színház színésznője, Szűcs Nelli Jászai-díjas színművész, érdemes művész. Hogy minél többen megismerhessék Fedák Sárit, Kolman Árpád a letenyei Fáklya Művelődési Ház és Könyvtárral, illetve a nagykanizsai Thúry György Múzeummal együttműködve mindkét dél-zalai városban bemutatja a tótszerdahelyi gyűjteményt.

– Letenyén január 15-én nyílik meg a vándorkiállítás, Nagykanizsára pedig augusztus–szeptemberben érkezik majd az anyag. A kettő között pedig a környező falvakban is szeretnénk bemutatni, várhatóan Molnáriban ugyancsak látható lesz, és a tervek közt szerepel egy lenti tájolás is. Majd október 25-én Tótszerdahelyen újra megrendeznénk a hagyományos emléknapot, amihez pályázati forrásokat remélünk – zárta mondandóját Kolman Árpád.