Szt. Gallen: bencés kolostor, barokk pompájú katedrális és a világ legrégibb könyvei

Első svájci állomásunk lévén, az árak itt vágnak mellbe először. A pályaudvari perec 1100 forintot kóstál, pedig csak azért vettük, hogy legyen aprónk. Enyhíti a sokkot, hogy a Benedek-rendi kolostor világhírű könyvtárában elfogadják szerény újságírói igazolványomat, csupán megígértetik, írok róla. (Íme.)

Fotózni persze az ősnyomtatványok fényvédelme miatt nem szabad, de van B-tervük: az előtérben a hatalmas könyvtárfotó előtt lehet szelfizni. Amíg sorba állunk, olvasgathatunk: „A Sankt Gallen-i kolostor évszázadokon át Európa egyik legjelentősebb Benedek-rendi apátsága volt. 1983 óta a világörökség része”, írja az internetes lexikon. A kolostort 613-ban alapították és egyik variáció szerint Szent Gál (Gallus) írországi hittérítőről nevezték el. Mivel Martell Károly Szent Otmárt jelölte ki Szent Gál ereklyéinek gondozására, ma már megoszlanak a vélemények, hogy ki is építette fel a gyűjteményt. Otmár alapította a Sankt Gallen iskolát, amely hamarosan híressé vált a tudomány és művészet terén, valamint a kéziratok másolása és a könyvtára miatt. Számos angolszász és ír szerzetes jött ide kéziratot másolni. I. Adorján pápa pedig énekeseket küldött Rómából a gregorián zene terjesztéséért. Később, 924 és 933 között a magyarok fenyegették az apátságot, és a könyveket Reichenauba kellett menekíteni. A könyvek többségét utóbb visszaadták. (Nem jó ezt hallani az angol nyelvű idegenvezetőtől.)

A középkor hatalmi harcai megtépázták a kialakult tekintélyt, még a birtokait is elvesztette a kolostor. De jött ennél rosszabb is. A reformáció 1525-ben ért el Sankt Gallen városába. 1527-ben az új hitre tért lakosság elűzte az apátot, megszüntette a kolostort, és átvette az uralmat a kolostor birtokai felett. 1532-ben aztán a református szövetségi tartományok legyőzése után az apátságot újraalapították. A kolostorállamnak 1572-ig sikerült az alattvalókat visszatérítenie a katolikus hitre. A 16. század végére az apátság erős, központosított és az akkori időkben modernnek számító területi állammá vált.

Pius apát alatt (1630–1674) indítottak nyomdát, közel száz év múltán, a Toggenburg-háborút követően a svájciak a könyvek és kéziratok nagy részét Zürichbe és Bernbe szállították.

Az 1789-es nagy francia forradalom után a kolostor alattvalói is több szabadságjogot követeltek maguknak. Az 1795-ben kötött szerződéssel próbálták megmenteni az apáthercegséget, de megalakult Sankt Gallen Régi Tartomány Köztársasága, s a Franciaország által 1798-ban megalapított Helvét Köztársaság magába foglalta az apátság egykori területét is. 1805-ben Sankt Gallen kanton tanácsa egyszerűen megszüntette a kolostort. Az apát még hosszú ideig sikertelenül próbálkozott az apáthercegség visszaállításával. VII. Piusz pápa 1823-ban kiadott Ecclesias quae antiquitate című bullája, amellyel megalapította a kettős Chur–Sankt Gallen püspökséget, a helyreállítási törekvések elutasítását jelentette. (Chur Svájc legrégebbi városa, amely váratlan öröm a látogatónak, csendes középkori óvárosával, 1793 óta működő romantikus hoteljével és a város közepéből a hegytetőre induló libegővel, amin még át is kell szállni.)

De mielőtt oda eljutnánk, konstatálhatjuk, hogy a középkori kolostorból ma már alig látható valami. Az épületek többsége, beleértve a katedrálist is, késő barokk stílusban épült újjá 1755 és 1768 között.

A történet után hatalmas posztó papucsokban csoszogva jutunk be a nyikorgó padlójú lenyűgöző, félhomályban lévő könyvtárba. (A teremőrök ruhájának színösszeállítása megegyezik a könyvtár szekrényeinek színeivel…)

A Sankt Gallen-i könyvtárat a világ egyik leggazdagabb középkori gyűjteményének tartják. 2005-ben a könyvtár állományában több mint 160 000 könyv volt, amelyből 2200 kéziratos, ebből ötszáz darab ezerévesnél is régebbi. A digitalizálás már itt is elkezdődött, de az ősnyomtatványok kézbe fogása nagy óvatosságot igényel.

Magyar vonatkozás? Itt őrzik azt az Ekkehard szerzetes által írt, Casus monasterii Sankti Galli című krónikát, amely beszámol a kalandozó magyarok 926. évi támadásáról. Itt őrzik a legrégibb német nyelvemlékeket tartalmazó Abroganst, mely latin-ófelnémet nyelven íródott.