Zenében nem ismernek tréfát: Miklósa Erika a ZA-KO Fesztiválon

Ha a jazzre edzeni kell, akkor az még inkább tanácsos olyan klasszikus művek crossover – azaz műfaji határokat átlépő – előadása esetén, melyeket megszoktunk nagyzenekari hangzással.

A zalaegerszegi közönség azonban mindkét területen edzettnek bizonyult, mert a big band beköszönő számától a záró ráadásig, Bartók Allegro barbarojáig egyre fokozódó hangulatban reagált a színpadon elhangzó átiratokra, kompozíciókra, művekre. Fekete-Kovács Kornél trombitaművész és zeneszerző, a zenekar művészeti vezetője volt a konferansz, de Miklósa Erika is át-átvette tőle ezt a kellemes, oldott légkört teremtő feladatot. A 2006-ban alakult MAO mára világszerte elismert, változatos repertoárt magáénak tudó, 19 fős big band – melynek minden tagja első osztályú és sokoldalú zenész. Miklósa Erikával a 2010. évi shanghaji világkiállításon szerepeltek együtt, és a következő évben kiadott CD-jének is közreműködői voltak.

Ezen az estén Verdi Traviátájából Violetta áriáját (É strano, é strano) és Handel Eternal sourse of light divine című, szopránra és trombitára írt művét, valamint J. Strauss Denevérjéből a Csárdást hallhattuk új felfogásban, magával ragadó előadásban. Elhangzott a Summertime, Gershwin operájának, a Porgy és Bessnek slágerré vált dala, a Casablanca c. film betétdala, az As Time Goes By, és egy bravúrszám, Berstein Candide című musical-operettjéből Kunigunda szerepéből a Glitter and Be Gay. Cole Porter Let’s Do It című, szerelmet propagáló világszámát Miklósa Erika és Fekete-Kovács Kornél duettként adta elő, tánccal is fűszerezve. A zenekartól többek között elhangzott Fekete-Kovács Kornél szerzeménye, a Shake It!, a zenekar másik trombitásának, Subicz Gábornak átirataként Rossini A Sevillai borbély c. operájából Figaro belépője, és a már említett Allegro barbaro.

Az est tanulsága: a minőségi szórakoztatás felnőttként kezeli közönségét, s úgy viszonyul a zenéhez, mint Karinthy a humorhoz, amiben – mint tudjuk – nem ismert tréfát. Miklósa Erika, a MAO és művészeti vezetője, Fekete-Kovács Kornél magas szintű, egyenletes művészi teljesítményt nyújtottak programjuk első percétől az utolsóig – ebben nem ismertek tréfát –, de közben olyan könnyednek látszottak, mintha 20 művész együttműködése gyerekjáték volna, merő örömzene.

A közönség ovációi, vastapsa méltán honorálta a pompás zenei élményt.