Vajon mi vár ránk a térerőn túl? – Lélegzetelállító kiállítás a járműipari tesztpályán

A tárlat címe, A művészet találkozik a technikával már nyújt némi fogódzót, hiszen ez a téma korunk egyik izgalmas felvetése. A különleges bemutató a világ vezető autóipari kutatóvállalata, a grazi központú AVL, valamint a Regensburgi Egyetem képzőművész hallgatóinak együttműködése nyomán született meg. Az AVL regensburgi szoftverfejlesztő leányvállalata 2011 óta ápol kapcsolatot művészeti fakultással. A közös projekt célja, hogy a művészetszakos hallgatók alkotásaikkal reflektáljanak a szoftverfejlesztő cég által meghatározott témakörökre. A hallgatók mindenféle megkötések nélkül klasszikus festészeti technikákkal vagy digitális eszközökkel dolgozhatnak, inspirációként pedig rendszeresen találkoznak a cég mérnökeivel, s megismerik a mobilitás és az elektronizáció dinamikus fejlődése által szült kihívásokat. A projektek csúcspontja az őszi, regensburgi vernisszázs, ahol az egyetemi hallgatók és a kutatók kölcsönösen kicserélhetik gondolataikat.

Az elkészült műveket az AVL több helyszínen kiállítja, a zalaegerszegi bemutatkozás immár a nyolcadik magyarországi tárlat. Az AVL számos képet meg is vásárol, többek között ezek a festmények, illetve fotók díszítik a cég magyarországi irodáit. Az AVL nemzetközi szinten 9500 mérnököt és tudományos szakembert alkalmaz, közülük 280-an a magyarországi vállalatnál, két budapesti, továbbá kecskeméti és zalaegerszegi telephelyükön dolgoznak.

A zalaegerszegi kiállítás anyaga válogatás, amely az elmúlt öt év legérdekesebb, legkreatívabb és leginspirálóbb darabjaiból áll. A megnyitón Josef Mittlmeier, a Regensburgi Egyetem művészeti igazgatója tárlatvezetést tartott az érdeklődőknek. A kiállítás rendhagyó helyszínére utalva tréfásan megjegyezte, a közönséget ott kell megtalálni, ahol nem számít rá…

– Egy festménynek nem az a legfőbb funkciója, hogy a nappalink éke legyen, hanem hogy kifejezzen egy gondolatot, egy álláspontot – fejtette ki. – Ezek nyomán indulhat el ugyanis valamiféle párbeszéd, ami a fejlődés nélkülözhetetlen motorja. Külön erény, hogy e programban mindez a vizualitás nyelvén zajlik, hiszen egy festmény értelmezése nyitott és árnyalt, nem olyan szigorúan egzakt, mint a kimondott szó. Néha felmerül, hogy miért valós terű, klasszikus kiállításokon mutatjuk be a munkákat, amikor virtuálisan is népszerűsíthetnénk őket. Ennek az az oka, hogy a festmény különleges átviteli közeg, idő kell az értelmezéséhez, ehhez pedig arra van szükség, hogy statikusan ott függjön a szemünk előtt. A fogaskerekek nem mindig kapaszkodnak gyorsan egymásba, nézni kell a képet, amíg kikristályosodik bennünk az értelmezés. Az okoseszközök erre nem igazán alkalmasak, gondoljunk csak bele, micsoda vizuális dömping árad felénk, s milyen gyorsan lapozunk benne tovább.

Kifejtette még, hogy a kreativitás az elme sajátos állapota, aminek kiteljesedéséhez leginkább bizalomra és szabadságra van szükség. A festmények színvonalát ugyan nem lehet fékezéssel, vagy gáz adásával mérni, de azért annyi hasonlóság fellelhető a tesztpályával, hogy ezeken is egy ötlet, egy szellemi fejlesztés próbája zajlik. Csak éppen a festészet eszközeivel absztrahálva, mely élmény sokszor a kutatómérnökök számára is kreativitásra sarkalló tanulsággal szolgál.

S hogy miről üzennek a festmények? Akad, amelyik a viadukton dübörgő forgalom és a környező idilli természet kontrasztját emeli ki, de ennél mélyebbre hatoló eszmefuttatásokkal is találkozunk. Egyik művész azon töprengett el, vajon az egyes alkatrészek határozzák-e meg a jármű egészét, más a szoftverek és az evolúciós folyamatok kapcsolatát feszegeti. Megint más azt veti fel, vajon mi vár ránk, ha a jel valahol megszakad, s mi átlépünk egy térerő nélküli világba. Bizonytalanság? Veszély? Szabadság? Nekünk is érdemes ezen eltöprengeni.

A tárlat július 25-ig előzetes bejelentkezést követően ingyenesen látogatható a ZALA ZONE Járműipari Tesztpálya fogadóépületében.