Balkán kobra: Ankica már nem bírja Ardonjakot

A hajdani egervári nyári játékok bájos esetlegessége, a szó jó értelmében vett nomád hangulata helyett profi színházi élményt kínál a Turay Ida Színház, amely 12 éve biztosítja a szezonális szórakoztatást. A Hippolyt, a lakáj, az Ártatlan vagyok! és a Cabaret című vígjáték és musical után az elmúlt csütörtökön egyetlen előadás erejéig Ivan Kusan-Tasnádi István Balkán kobra című zenés komédiáját is elhozták a budapesti repertoárból.

A történetet a zalai, egerszegi közönség kétféleképpen is ismerheti: az egykori Erdei Színházban 2005-ben a kecskeméti színház művészeivel láthatta az „énekes-zenés népi színjáték lövöldözéssel és milliókkal” alcímet viselő darabot, majd két év múlva a Hevesi Sándor Színházban Galócza címmel az eredeti, 1976-ban íródott színművet, Iván Kusan alkotását. Utóbbi 1927 körül játszódik, a felbomlott Monarchia romjain nyerészkedő délvidéki-balkáni közegben Eszéken, az előbbi viszont Tasnádi István (tőle láttuk Zalában a Magyar zombit, a Made in Hungáriát, a Tranzitot, a Közellenséget) átdolgozásának köszönhetően a 90-es évekbe helyezte a történetet, egy másik délszláv felbomlás idejére.

Ebből is láthatjuk, alig valami változik: a nemzetállamok hatalmi formációi jönnek-mennek, a népek gondja meg marad ugyanaz. Jelen esetben a probléma az, hogy a gyanús és törvénytelen eszközökkel gazdagodó, szélhámos Ardonjak „vállalkozó” felesége, az üresfejű divatbaba, Ankica szabadulni akar durva, közönséges férjétől, de az egyetlen lehetséges megoldásra senki sem akar vállalkozni a környezetéből. Se szerető, se titkár, se az, akinek a földjét einstandolta a pokróc férj. Végül a bérgyilkosra fanyalodik, de hát a balkáni bérgyilkosok messze nem hozzák a chicagoi formát, igaz, az ügyetlenkedés a hiúságnak köszönhető: a pisztolyos úr rövidlátó, de a szemüveg viselése ebben a szakmában nem jó ajánlólevél.

A végtelekig vitt abszurd jelenetsort felvonultató sztorinak mégis izgalmas keretet ad a társadalmi környezet és az aktuális világpolitikai konstelláció. Eszéken már csak úgy mennek a dolgok, hogy a hatóságokat, a nemzetközi status quot minden módon ki lehet és ki kell játszani. A problémák jelszava a „megoldjuk okosba… ”. A Kusturica-filmekből megismert utánozhatatlanul fülbemászó balkáni népzenére (Monori András zeneszerző) írt dalszöveg ugyan kicsit halványabb volt ebben az inter­pretációban, mint amikor időben közelebb voltunk délszláv szomszédaink XX. század végi hadakozásaihoz, de azért az ma is érvényes ugyebár, hogy „bekaphatják Hágában”, míg mi számlát gyártunk Zágrábban…, vagy bármelyik utódállamban. (Utódállam a Monarchia és Jugoszlávia után).

A színházi előképek között ott van a shakespeare-i erdei üldözősdi, ami nem véletlen, Ivan Kusan is angol reneszánsz színi drámából inspirálódott.

Zalában öröm, hogy Kovács Olgát és Barsi Mártont is hálás és jól megoldott szerepben láthatjuk az egervári színpadon (Ankica és a békefenntartó sereg ezredese), hiszen ők ismerőseink a Hevesi Sándor Színház előadásaiból, sőt, Kovács Olga játszott is a 2007-es Galóczában. (Legendás magyarországi előkép a Katona József Színházban 1986-ban játszott előadás.)

A Turay Ida Színház produkcióját Sztárek Andrea színművésznő állította színpadra, bő teret engedve az abszurd hangvételnek. A szereplők mozgása burleszk filmeket idéz, beszédmodoruk kásás (ez mondjuk a szövegértés rovására megy), egymáshoz való viszonyuk irreális. A szórakoztató elemekhez csatlakoznak Nyírő Bea jelmezei, melyek nem spórolnak az illúzióval. Praktikusak a díszletek (Sztrárek Andrea), ám a forgatásuk nem elég gördülékeny. A Kobra szerepében Cservenák Vilmos, a színész maga is a Vajdaságból származik. Ardonjak Egervári Péter, nem tudni, a káromkodás és csúnya szavak cunamija mennyire viselte meg. A gyáva titkár Valázsik Péter, a még gyávább szerető Pásztor Máté, a földje után futó egyszerű gazda a nézőbarát módon artikuláló Győri Péter. A mindenkit magába bolondító cselédlány Lovas Emília felfogásában még az alapszöveghez képest is abszurd módon groteszk. Az összegző rezonőr (így megy ez ezeknél, mióta világ, a világ) Vass János Pál állt rendelkezésre.

Az egervári várban e héten csütörtöktől A nők (is) a fejükre estek! című zenés vígjátékot láthatja a közönség.