2019.01.04. 15:00
Összefoglaló a Művészbejáró az Orgonában című beszélgetéssorozatról
Visszatekintve minden átélt történet újszerűen sűrűsödik az emlékeink közé. A Művészbejáró az Orgonában című kulturális-művészeti beszélgetéssorozat csendesen simult a zalaegerszegi kulturális palettába, de remélhető, hogy a résztvevőkben mégis emlékezetes órákként maradnak meg a találkozók.
Siklósi Vilmosné Judit, az ötletgazda és Czegő Teréz színművész
Az ötlet a megyeszékhelyi kulturális mecenatúra révén ismert Siklósi házaspártól eredt: 2017 tavaszán született a gondolat, hogy a Hevesi Sándor Színház művészeinek munkáját, a színpadi szerepeken túli életét ismerhesse meg a teátrum közönsége és minden zalaegerszegi, aki érdeklődik a helyi kulturális teljesítmények iránt. Az Ady utcában működő Orgona presszó, régi – kulturális találkozóknak otthon adó – hagyományait felélesztve fogadta a havi rendszerességgel jelentkező találkozókat. Az ötletgazdák e sorok íróját kérték fel arra, hogy a beszélgetéseket kérdésekkel terelgesse. (Akik vendégként, hallgatóként látogatták a talkshow-t, emlékeznek, merőben más feladat ilyen körülmények között, közönség előtt interjút készíteni, mint ahogy az újság hasábjaira valók születnek. De mondhatom, az előzetes „rákészülés” is nagyon izgalmas emberi perceket hozott.)
A találkozók sora a 2017-es közönségdíjas Urházy Gábor Lászlóval kezdődött, aki akkor nyerte el a színházszerető egerszegiek díjban kifejezett elismerését. Éppen túl volt a Liliom címszerepén, s készült az Evita című musical Peron elnökének szerepére. Az Erdélyből származó művésszel még bensőségesen szűk baráti társaságban beszélgethettünk, de – a sorozat híre terjedvén – előfordult, hogy néhányan az utcafrontra szorultak, még szerencse, hogy nyáridő volt. Ilyen alkalom volt, mely Szabolcs Pétert, egerszegi díszpolgár szobrászművészt invitálta vendégnek. A találka, amellett hogy mutatta, Thália mellett a többi múzsa kegyeltjei is szívesen fogadták a meghívást, szabadságolta a moderátort, a művész oly áradóan és közvetlenül beszélt. „Elvettem a kenyeredet”, szabadkozott a végén. Mennyivel kellemesebb helyzet, mintha harapófogóval kellene kihúzni a válaszokat. A képzőművészet területére tett kirándulás másik fejezete Béres János szobrászművész faggatása volt, aki számos olvasmányélményét osztotta meg hallgatóival, de egyik készülő munkájának vázlatát is elhozta.
Az eddig összesen tizennégy találkozó egyik legemlékezetesebbje a Farkas Ignác Jászai-díjas színművész és Balogh Tamás színművész társaságában eltöltött este volt. A Hevesi Sándor Színház két doyenje a pályakezdésről, az első szereplésekről szólva kacagtatta az Orgona publikumát, de megható versmondásra is vállalkoztak. Az egyik korábbi vendég, Nászta Katalin színművészben talán ekkor fogamzott meg az elhatározás: készüljön hangfelvétel e kivételesen erős kitárulkozásokról, így Pap Lujza egyedi tehetségű színművész már „magnóra” mondta az életét az Orgonában. Szigethy István ügyvéd a komolyzenei gyűjteményével, Szakály István, az egerszegi atlétika mestere a sport iránti elkötelezettségével, Czegő Teréz színművész maga varrta erdélyi mintákat őrző kézimunkáival, dr. Szalczer Lajos szemész főorvos a hivatás alázatával érkezett közénk. A háztartási naplóit a levéltárnak adományozó Papi Sándorné és dr. Paksy Zoltán főlevéltáros a magánhistória és a történelem összefonódását, Kovács Kata karnagy zenepedagógus a zene mindenhatóságát bizonyította. Decemberben Iványi Ildikó nyugalmazott pedagógus, irodalomtanár, klubok vezetője és idegenvezető beszélt energikus évtizedeiről s arról, egy osztálynyi tinédzserrel vagy egy busznyi felnőttel nehezebb-e szót érteni. Akik utaznak – s nagyon sokan vannak, akik az Ildikó vezette kirándulásokat választják –, tudják a választ.
A találkozók egy időre szünetelnek, helyüket keresik.
