A Zalaegerszegi Fotóklub tárlata a Hevesi-színházban

Nemrégiben a Móricz Galériában mutatkozott be a Zsirai Károly által vezetett húsz fős csapat, akkor a fotóklub munkáját méltattuk. Most két tagjuk szakmai törekvéseibe, látásmódjába kínálunk bepillantást.

Farkas Zsuzsanna 14 évvel ezelőtt a munkájához kapcsolódva vásárolta meg első fényképezőgépét. A Kehidakustányi Vendégvárók Egyesületének egyik vezetőjeként a turizmust fellendítő kiadványok számára készített felvételeket. Eközben beleszeretett a fotózásba.

- Kehidakustány környéke bőséggel kínálja a témát, szeretek magányos túrákra indulni. A természet varázslata akkor tud igazán megérinteni, ha egyedül vagyok, ilyenkor szinte feloldódom az élményben – meséli.

Egy ideje kitüntetett figyelmet szentel a lepkéknek. Már célirányosan „lepkecsalogató” növényeket ültet a kertjébe, hogy e módon néha elébe libbenjen a téma.

- Először csak a lepkék szépsége ragadott meg, aztán kinyílt az érdeklődésem a faj különlegességei iránt. Néhány éve sikerült lencsevégre kapnom a ritkaságnak számító ibolyás tűzlepkét is.

Lírai hangulatot ragad meg a Kockásliliom árvízben című fotója, amit egyik húsvéton örökített meg, Alibánfán.

- Kiáradt a Zala, s éppen nyíltak a kockásliliomok. Három hajnalt is ott töltöttem a vízben, arra várva, hogy tiszta legyen a napfelkelte, de felhős maradt az ég...

Utólag azt mondhatjuk, szerencsére. Így sikerülhetett ugyanis a szürke ég tükörképét fénylő selyemként megragadnia a fodrozódó víz felszínén, rajta a törékeny virágkehellyel, ami mesebeli ladikként ring a semmi közepén. Egész sorozat született a témából.

Nem csak a lába elé, az égre is gyakorta függeszti tekintetét. Egy karácsony délutáni barangolás közben feltűnt neki, hogy a felkelő Hold pályája épp keresztezi az egyik légi folyosót.

- A repülők gyönyörű kondenzcsíkokat húztak, s eltökéltem, addig innen haza nem megyek, amíg az égitest és a gép „találkozását” meg nem örökítem.

Így született a Holdraszállás című fotó, ami a vizuális humor szép, üdítő példájával szolgál.

Bartal Balázs – akárcsak Farkas Zsuzsa – öt évvel ezelőtt csatlakozott a klubhoz. Szakmai kvalitásairól minden szónál többet mond, hogy épp a napokban kapta kézhez a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség, a FIAP diplomáját, amit számos külföldi kiállításon való nívós és változatos szerepléssel lehet kiérdemelni. Bartal Balázs evvel a FIAP művésze lett, amit egyetlen megyeszékhelyi fotográfusként mondhat el magáról. (A megyében öten birtokolják a címet)

Egyik kedvelt területe a mozgás és az idő együttes képi megragadása. Nagy műgonddal emel ki jellegzetes fázisokat, szinte szobrot állítva a mozdulat szépségének.

- Nagyon izgalmas feladat a 2 D-s fotón megragadni a 4. dimenziót, az időt... – avat be. – Ezeket a képeket vászonra nyomtattuk, keret nélkül, ez által más minőséget jelenít meg a fotó, talán szervesebben illeszkedik a mai lakáskultúrához is. A másik nagy szerelem a portréfotózás. Belekezdtem régi vágyam megvalósításába, a Zalaegerszegen élő művészeket tervezem megörökíteni, munka közben. Első fecskeként a Németh Miklós grafikusművészről készült portrét hoztam el a kiállításra.

E felvételen is érvényesül azon törekvése, hogy nem pusztán a külvilágot képezi le, hanem saját koncepcióját érleli képpé.

- A célom az, hogy a portréval az éppen átélt érzelmet, az alkotáshoz kötődő elmélyült koncentrációt ragadjam meg. Ebben az esetben ezt avval sikerült kiegészíteni, hogy a szemüveg lencséjében visszatükröződik a készülő mű részlete, s a grafikus kézmozdulata is...