Értékes és érdekes tárgyak kerülnek be a nagykanizsai múzeum gyűjteményébe

A múzeum Zrínyi utcai központjában tett látogatásunkkor éppen egy szintén felajánlásból származó, fontos egyháztörténeti vonatkozású anyagot gyűjtöttek be a szakemberek.

– Valóban, múzeumunk legfontosabb feladatai közé tartozik a gyűjtés – bocsátotta előre Száraz Csilla, a múzeum igazgatója. – Gyűjtőterületünk Dél-Zala, Nagykanizsa és a térség falvai. A lakosság, illetve intézmények részéről jórészt ajándékozással kapunk értékes tárgyi emlékeket. Éppen ma hoztak be történész-muzeológusunknak, Kunics Zsuzsannának egy olyan századfordulós képeslapot, amelyből kizárólag az Országos Széchényi Könyvtárban van még egy példány, sehol máshol, még magángyűjtőknél sincs. Ez az egykori színkört ábrázolja, s méltó darabja lesz az országos szinten is nívós képeslap-gyűjteményünknek. Nagykanizsáról a történeti tárgyi gyűjtemény polgári bútoregyüttesekkel, a XIX. század végi, XX. század eleji, polgári otthonokból származó lámpákkal, teás-, illetve kávés készletekkel, legyezőkkel, kalapokkal gyarapodott, míg a környékbeli településekről, falvakból a néprajzos felhozatal az erősebb. Itt jegyezném meg, hogy ez, a XIX. század végi gyűjtésünk ugyancsak elismert országos szinten, olyannyira, hogy gyakran a Magyar Nemzeti Múzeum, vagy a Műcsarnok is tőlünk kér a témához kapcsolódó kiállításaihoz egy-egy tárgyat, ruhadarabot.

Azt már Kiss Nórától, a múzeum néprajzosától hallottuk: amennyiben valaki bejelenti, hogy esetleg idős, vagy már elhunyt családtagjának hagyatékában lehet olyan dolog, ami a szakembereket érdekli, kimennek, megnézik és aminek valóban a gyűjteményben a helye, azt elhozzák.

– Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy természetesen, nem válogatás nélkül, vannak ugyanis, akik azt gondolják, így könnyen megszabadulhatnak minden felesleges dolguktól. Amit viszont alkalmasnak találunk, azt befogadjuk és regisztráljuk. S rögzítjük a hozzá kapcsolódó információkat is, mert egy tárgy értékét az adja meg, ha tisztában vagyunk a történetével. Ezért fontos, hogy a felajánló mindent meséljen el nekünk, amit az adott tárgyról tud – fűzte hozzá.

Száraz Csilla azt is elárulta: a napokban érkezett egy nagyon fontos, egyháztörténeti jelentőségű anyag a múzeumba, Nagy Vendel, a kiskanizsai Sarlós Boldogasszony plébánia plébánosa és Horváth Jánosné, az Együtt Kiskanizsáért Egyesület elnöke jóvoltából. Az atyát nemrég nevezték ki a plébániára, s a paplakban egyfajta nagytakarítás zajlott, mely során sok-sok miseruha, alba, stóla és egyéb, a szertartáshoz, főleg az áldoztatáshoz kapcsolódó kellék került elő. Ezeket Horváth Jánosné közvetítésével Nagy Vendel atya a múzeumnak ajánlotta fel. Ez a plébánia anyaga, a korábbi papok, káplánok hagyatéka, amely kiegészült a kiskanizsai otthonokból származó, Horváth Jánosné által gyűjtött, a népi vallásossághoz kapcsolódó tárgyakkal, rózsafüzérekkel, szentképekkel. Kunics Zsuzsanna történész-muzeológus jelezte: az anyag olyan, gyönyörű hímzett miseruhákat rejt, melyekhez hasonlókat ma már nemigen használnak; a régi típusú szabással készültek, s az 1880-as évektől az ötvenes évekig viselték őket az atyák.

– Ezeken kívül szintén csodaszép kehelyfedőket (pallákat), kehelytakarókat (velumokat) és a korporálék, vászonabroszkák (ezekre helyezték a kehelyt és a szent ostyát) tárolására alkalmas négyszögletes tarsolyokat, bursákat találtunk az anyagban – mondta. – Nagyon komoly és értékes gyűjtés ez, hálásak vagyunk érte Vendel atyának és Horváth Jánosnénak, aki egyébként régi és elkötelezett segítője a múzeumnak.

Kunics Zsuzsanna más, szintén gyűjtésből származó érdekességet is mutatott, egy dóznit, kicsi, kézzel egyengetett lemezből készült, díszes dohány- vagy cigarettatartó dobozkát, melynek tulajdonosát és készítőjét anno „málenykij robotra” hurcolták el.

– Továbbá néha találunk különféle aukciós oldalakon régi, nagykanizsai fotósok által készített korabeli fényképeket is a városról, eseményekről, kanizsaiakról – tette hozzá a muzeológus, aki a történeti dokumentációs tár vezetője. – Ha viszonylag reális áron megoldható, akkor ezeket igyekszünk megvásárolni – így jutottunk legutóbb két fiatalkori Halis István-portréhoz, melyeket Tarnóczky Attila barátunk fedezett fel az interneten. Ezek a fényképek azért is fontosak, mert a segítségükkel ismerhetjük meg a korabeli öltözködési stílusokat, az egyes viseleteket, a lakások miliőjét, a családok életét – a hajdanvolt nagykanizsai mindennapokat.