Az emlékezet nehéz és oly gyönyörű munkája – Nádas Pétert díjazták

Világlátó részletek

Nehéz a tisztelet, a jelen időben születő, de a későbbi olvasónak szóló tájékoztatás és a nettó olvasói lét között egyensúlyozni. Ez az a helyzet, amikor az ember messzire utazik, hogy a közel lakó „földi” elismerésének részese lehessen.

Az Aegon Magyarország biztosító 13 éve alapította az évente átadott művészeti díjat, amelyet idén a 34 esztendeje Gombosszegen élő, 76 éves Nádas Péter Kossuth-díjas író nyert el tavaly megjelent, Világló részletek című kétkötetes memoárjával.

Gálaműsor

A díjat gálaműsor keretében adják át, ezúttal múlt kedden este a Katona József Színházba gyűlt a hazai irodalom. Nagyjából mindenki, bár ezt nyilván az elfogódottság mondatja a zalai krónikással. Az együttlét valójában olyan volt, mintha tágas nappaliba gyűltünk volna, s csöndesen barátságos módon, ritkaságszáma menő nyitottsággal érdeklődnénk egymás gyerekkora iránt. Ahol – s ebben bizonyosak vagyunk – eldőlhet az egész életünk.

Az est házigazdája Máté Gábor színházigazgató volt, a műsor szerkesztője Gács Anna író, irodalomtörténész, a zenei aláfestés és az éneklés, valamint a díjra javasolt művekből való felolvasás Ónodi Eszternek, Pelsőczy Rékának, Fekete Ernőnek, Tasnádi Bencének és Darvas Kristófnak volt köszönhető. A jelöltek a színpadon ülők mellett így kerültek szóba: Rakovszky Zsuzsa, Parti Nagy Lajos, Nádasdy Ádám, Tompa Andrea, Kántor Péter, Tóth Krisztina. Először Szécsi Noémi, majd Csabai László és Vida Gábor, végül az összejövetel főszereplője, Nádas Péter vált a szelíd faggatás tárgyává.

A mankót fényképek adták, melyek a velünk szemben ülők gyerekkorát idézték fel. Az emlékezet munkájába nyertünk betekintést, ahogy Nádas mondaná. Kiderült, ki az, akit csontsovány lábai (Vida Gábor), hatéves erdélyi önmagát a román tengerpartra vitték táborozni, s ki az, aki szülővárosa és az irodalom összes figuráját gátlás nélkül felhasználja, ha detektívregényt ír (Csabai László), s aki retteg kiadni önmagát, milyen szabóöltéssel teremt ezer alakból regényhőst.

Mindennapi szereplők

Megtudtuk, sosem azok ismernek magukra, akik a negatív tulajdonságok alapanyagát szolgáltatják, de mindig ők fedezik fel, melyik kellemetlen ismerősre emlékeztet az a bizonyos hős. Mindenkinek van gyerekkori vödre és nézése, amivel a fotóst korholja, loknis szőke haja, ami felnőttként rejtőzködő sötétbarna (Szécsi Noémi). Az emlékezés lehet szűkszavú és áradó, előbbi szorongóan önreflektív, utóbbi sok-sok megtalált szóról való le nem mondás.

Vida Gábor például elhatározta, hogy 324 oldalnál nem lesz több az Egy dadogás története, nem is lett. Nádas Péteré viszont 1300, „pedig az már erősen húzott változat”, figyelmeztetett. Szécsi Noémi történelmi regények után először fogott kortárs sztoriba, nőalakjai bölcsészek, míg Csabai az örökéletűnek szánt nyomozóját helyezte új korszakokba.

Felidéződött néhány kedvenc memoár: Saint-Simon herceg emlékirata, ami közel visz a francia udvarhoz, Bethlen Miklós önéletírása, Tamási Gáspár Vadon nőtt gyöngyvirág című visszaemlékezése. Tamási Áron öccse úgy meséli, ahogy volt, míg testvére szépre írta... Pallavicini-Andrássy Borbála kitelepítés-naplója is hagyhat mély nyomot.

Nádas elmondta, különbséget lát a regény- és az emlékiratírás technikája között. Előbbit a fantázia diktálja, utóbbinál a realitás vezérel. Fiatalon próbált a saját életéről írni, de „nem bírt együtt élni az emlékekkel, meg is semmisítette a kéziratot. Amikor 5 percet olvasott a Világló részletekből, nemigen akadt a nézőtéren, aki ne értette volna meg, miért: Nádas az alig kétévesen, édesanyjával a házuk lépcsőházában átélt bombázással, falak leomlásával kapcsolatos, precíziós emlékeiről olvasott. Legtöbben soha nem idéznénk fel a zuhanást, örökre elásnánk az elme mélyrétegeibe, ő pedig öngyötrő módon bányászta ki hét és fél évtized alól.

A művészet és az irodalom iránti elkötelezett mecenatúra harminc év alatt sem kapott annyira lábra, hogy ne kellene megbecsülni a biztosító kitartó gesztusát. Hiszen a kortárs művészetek támogatása terén kiemelkedik az Aegon Művészeti Díj, amelyet 2006-ban alapított az Aegon Magyarország.

A nettó 3 millió forint összegű díjjal elsősorban a magyar irodalmi élet kiválóságait szeretné a cég elismerni. Idén a zsűriben Radnóti Sándor Széchenyi-díjas kritikus, művészetfilozófus, Angyalosi Gergely, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár, Balajthy Ágnes, irodalomtörténész, kritikus, Dioszegi Endre, középiskolai vezetőtanár, Füle Ágnes, kulturális szervező, blogger, Für Anikó, színésznő, érdemes művész, Takács Ferenc, irodalomtörténész, kritikus, műfordító, író foglalt helyet. A laudációt Radnóti mondta.

Nádasé lett a díj, de a többieket is olvasni kell. És megírni a sajátunkat. Magunknak és a bennünket (nem) ismerőknek. Igazolja a díjátadó: Kepecs Gábor igazgató déd- és nagymamája éppen Nádasék Damjanich utcai lakásával szemben lakott.