Nem csak gyerekeknek szól a Hevesi Sándor Színház Pán Péter előadása

Pán Pétert James Barrie skót regény- és drámaíró teremtette: nyughatatlan, repülni is tudó fiú, aki sosem nő fel, örök gyermekkora Sohaországhoz köti az Elveszett Fiúk vezetőjeként. Kalandjai azonban mégis ezerfelé vetik, sellőkkel, indiánokkal, tündérekkel, kalózokkal kerül interakcióba.

A Hevesi Sándor Színház Társulatának és Bereczki Csilla vendégrendezőnek nem volt könnyű dolga, amikor a szerteágazó eseménysorból válogattak, úgy, hogy a történet váza érthető legyen: két húsvér angol kisgyerek (Kátai Kinga, Helvaci Ersan) találkozik Pán Péterrel (Katona Levente), aki kiemeli őket a szürke hétköznapokból, a szülők (Urházy Gábor László, Kovács Olga) szabályai alól. És jön Máb királynő (Mikita Zsuzsanna Lilla), a szótlan, de a szálakat olykor durcásan, olykor mesterien mozgató Csingiling (Magyar Cecília), Tigrisliliom, indián hercegnő (Kovács Virág), Haspók manó (Bálint Péter) és az elveszett fiúk (Antolovics Péter, Németh Krisztián, Nyakas Félix), továbbá a kalózok (Farkas Gergő, Mrakovics Norbert, Tornyos Ervin). Valamint a többes feladatokból adódóan Urházy Gábor László, ezúttal, mint Hook kapitány, és Sellőként Kovács Olga.

A nézőt a látvány az első pillanatban rabul ejti: a díszlet egy szétesett lakószoba, amelynek a bútorai a falakra költöztek, az ablak a padló helyén nyílik, az ajtók pedig a párhuzamos valóságra. Ebben repülnek majd a gyerekek Pán Péterrel, méghozzá majdnem igazi módon, néhány biztosítókötéllel. A miliő eredeti és mágikus hangulatot fest, a jelmezek fantasztikus figurákat, a szó eredeti értelmében. Mindez Szakács Ferenc tervező magas minőségű munkája. (Csingiling kesztyűjének világító ujjait látva a mögöttem ülő lányok felsikoltottak: „ilyen nekem is kell!”) A kalandok, az elmondandó szövegek tehát minden igényt kielégítően megtámogatottak. A zenei és a fényépítmény Keresztény Tamást és Kehi Richárdot dicséri, a néhol egészen nehéz koreográfia pedig Tornyos Ervint, Antolovics Pétert.

A premieren mintha még egy kicsit nyers lett volna a massza, ami nyilván minden előadással egyre jobban összeérik. Katona Levente egyre kevésbé lesz megilletődött, Kátai Kinga bársonyos hangja egyre jobban átjön a rivaldán, az elveszett fiúk egyre felszabadultabb perceket szereznek, a drámai szerkezet elemei összeérnek.

S akkor Magyar Cecília és Urházy Gábor László árnyalt és pontos alakítása is ragyogóbb keretet kap. A felnőtt néző számára ők ketten viszik a show-t, a kalózkapitány különösen elemében van, igaz, a szövege is hálás anyag.