A mosógép forog tovább... – Leányálom a Griff Bábszínházban

Egy mosodát választott ugyanis helyszínül Leányálom Kft. című felnőtteknek szóló előadásához a győri Vaskakas Bábszínház, amely a minap a Griff színpadára is elhozta az élményt. Zsúfolt ház várta a produkciót, s nem titok, a megérdemelt siker sem maradt el. (Rendező Pelsőczy Réka Jászai-díjas, dramaturg Solt Róbert, díszlet Kalmár Bence, jelmez Tihanyi Ildikó, mozgás Fejes Kitty, zenei szerkesztő Varga Vince.)

Az előadás a nőkről szól. Igen, úgy általában, és mégis tűpontosan. Valós életek, elbeszélések, interjúk foszlányaiból építkezik a darab, amelynek saját története nincs. Vagyis dehogynem. Csak éppen nem egy, nem három, hanem sok ezer női sors, karakter, élethelyzet, érzelem kavarog itt a mosógépek dobjaiban.

Amolyan lelki kirakósnak vagyunk tanúi, amelyben a látszólag csak odadobált, egymáshoz nem illő tarka elemek a végére mégis összeforrnak, letisztulnak valami egyetemes egységgé.

A mozaik cserepeit sokféleképpen egymáshoz próbálhatjuk. Hiszen az éppen megszólaló nő lehet gyerek, testvér, anya, feleség, szerető, nagymama, barátnő, szomszédasszony, munkatárs, stb. Megannyi reláció, amiben többféle módon is érintett lehet a néző. Izgalmas lelki labirintust nyitnak meg bennünk az elevenünkbe találó, szembesítésre hívó mondatok.

Tettem én ilyet? Tettek velem ilyet? Éreztem így? Éreztek így irántam?

A darab nagy varázslata, hogy teljesen hétköznapi szövegekkel operál. Üdítően fésületlen mondatok sorjáznak, amelyeket hallva azt érezzük: a szánkból vették ki a szót. Ezt akár mi is mondhattuk volna... Hovatovább, mondtuk is! Vagy nekünk mondták, vagy a húgunknak, vagy az anyánknak, vagy a lányunknak, az ismerősünknek... Elhangzik egy félmondat, s mi hozzátesszük a magunk életéből, a magunk álmaiból mindazt, ami kitölti, kerekké teszi.

Van miből meríteni, hiszen a felvillanó karakterek a női lét legfontosabb princípiumait, s azok prózai vetületeit idézik meg. Tetszeni vágyás, szerelem, álmodozás, szex, férjhezmenés, várandósság, szülés, szoptatás, gyereknevelés, elhízás, öregedés, magány. Ráadásul a nézőpont földközeli, lehántja mindazt a hamis glazúrt, amivel a társadalmi elvárások frusztrálják a nőket.

A jó kislány, a jó feleség, a jó anya sztereotípiái jobbára mennek a levesbe, előtör az esendőség, a fájdalom és az irónia, teret kap a nyílt szókimondás. De azért velünk vannak a mindenkinek megfelelés önkéntes mártírjai is... (Eszembe jut, miként festene az előadás inverze, a férfiakról. Az is szép feladat lehetne.)

A három főszereplő, Kocsis Rozi (Blattner Géza-díjas), Ujvári Janka (Jászai Mari-díjas) és Gergely Rozália érzékeny finomsággal és temperamentumos humorral teríti elénk a női élethelyzetek, kapcsolatok, minőségek hol selymes, hol daróc szövetét. Játszanak a gesztusaikkal, a lenőtt loboncukkal, a tekintetükkel, s ha már bábszínház, a körülöttük lévő tárgyakkal, s bábfigurákkal is.

A nézőtéren szinte tapinthatók az azonosulás derűs hullámai, amikor olyasmiket hallunk tőlük, hogy szülés után a hasunk önálló életre kel, vagy hogy kit érdekel néhány ránc a csüggesztően megereszkedő arcvonásokhoz képest, netán hogy mire is vihetnénk a mostani eszünkkel és az egykori alakunkkal... Aláfestésként a 20. század második felének slágerei szólnak, úgy mint Katona Kláritól a Savanyú a csokoládé, vagy a Hungáriától a Rémlátomás.

Lassan vége a műszaknak, pakolnak a lányok, a patyolat bezár. A fények kihunynak, de a mosógép forog tovább.