Nemzeti trauma

2024.02.25. 15:30

"A hatalom célja a büntetés, megfélemlítés és a megtorlás volt" – a kommunista diktatúrák áldozataira emlékeztek Kanizsán

Nagykanizsán vasárnap tartották a városi megemlékezést a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján a Batthyány-Kisfaludy utcák kereszteződésénél lévő emlékműnél.

Korosa Titanilla

Fotó: Korosa Titanilla

A rendezvényen elsőként Balogh László polgármester mondta el ünnepi gondolatait.

– Létezik az emberi kultúra legmélyén egy fontos tétel, mely a természet titokzatos törvényét őrzi; e tétel neve: Horror vacui – vagyis irtózat az üres terektől, irtózat az ürességtől – kezdte Balogh László. – A Horror vacui azt az ősi tapasztalatot jelöli, mely szerint az emberi természet, harmóniában a teremtett természet rendjével, ösztönösen féli az ürességet, rettegi a semmit, ezért arra törekszik, hogy betöltse, beépítse a lehetséges űrt, hogy felszámolja a semmi uralmát. A konzervatív ember és közösség minden álmát és vágyát megelőzően arról ismerszik meg, hogy a természet rendjét követve hiszi és vallja, sőt, féli ezt a törvényt, ebből fakadóan mindent megtesz az ellen, hogy teret engedjen a semminek. De az építő ember egyben esendő is – megfárad a nehéz munkában, és olykor bizony hibázik, gyötri aszály és a kártevők, kínozzák hazugok és dologtalan hódítók; könnyen eltörik őt magát, feldúlják otthonát, hogy végül feladja életét és önmagát. E pusztítók legfőbb fegyvere a hazugság. Szolzsenyicin szavai írják le pontosan a lényegüket, idézem őt: „Tudjuk, hogy hazudnak. Ők is tudják, hogy hazudnak. És azt is tudják, hogy mi tudjuk, hogy hazudnak. Mégis hazudnak.” E rémítő hazugok a kommunisták, céljuk az emlékezet elfojtása, a történelmi múlt eltörlése, hogy annak helyébe állva kifordítsák a világot, betöltsék az általuk létrehozott űrt önmaguk hazugságával. De a kommunista forradalom mindig felfalja önmagát és gyermekét. Mert parazita, mely a lelkekbe épül és ott szívja ki az életet.

Ezt a traumát – tette hozzá – e parazita rajtunk csüggő létét, az otthon elvesztésének veszteségét, őseink és hőseink nevének elfeledtetését, a GULÁG-ba száműzés rettenetét, a vissza nem térők elhallgatását a legnehezebb gyógyítani. Ezért kell emlékezni, és mindig a nevén nevezni őket. Világosan elválasztva, mi a jó és mi a rossz, nem hagyva önmagunkat megfélemlíteni és elbizonytalanítani, azt elhitetve, hogy nem tehetünk semmit.

A polgármester után Cseresnyés Péter, Nagykanizsa és térsége országgyűlési képviselője osztotta meg gondolatait a hallgatósággal.

– Vajon van-e különbség a 20. századi kommunista diktatúra és a mai zűrzavart, bizonytalanságot hozó brüsszeli lopakodó véleménydiktatúrát és tényleges nyomásgyakorlást magában hordozó politika között? – tette fel a kérdést a politikus és így válaszolt rá: – Van, mert az egyik kézzel fogható szenvedéseket okozott, a másik viszont csak magában hordozza a mindennapok bizonytalanságától és a kegyetlenség elterjedésének lehetőségéből adódó félelmet. Ezen a napon, amikor egy embertelen elnyomó rendszer áldozataira emlékszünk, sajnos nem alaptalanul kell feltenni ezt a kérdést és keresni rá a választ. Ugyanis a kommunizmus fekete könyve szerint világszerte 100 millió ember veszítette életét a kommunista pártok miatt.

Majd arról beszélt, hogy nem csak azok emléke előtt kell leróni kegyeletünket, akiket megöltek, hanem azokra is emlékezni kell, akiket megnyomorítottak, tönkretettek, üldöztek. Egy magyar történész szerint – tette hozzá – nincs is olyan magyar család, mely így, vagy úgy ne szenvedte volna meg a kommunisták rémuralmát, az áldozatok száma több milliós lehet, köztük vannak, akiket koholt vádak alapján elítéltek, akiket B-listáztak, vagy, akiket kitelepítettek, kényszermunkára hurcoltak. A GULAG működtetőinek lelkén legalább 200 ezer magyar élet szárad, de ott volt a Hortobágy, a „magyar GULÁG”, ahová Dél-Zalából is vittel el embereket, kiknek kényszermunka volt osztályrészük. Ezzel a hatalom célja a büntetés, megfélemlítés és a megtorlás volt, ezzel által bosszút az osztályellenségnek kikiáltott embereken, kiknek nem volt más bűne, minthogy máshogy gondolkodtak, mint amit a kommunista diktatúra tőlük elvárt.

– Aki nem ismeri a történelmet – folytatta Cseresnyés Péter –, arra ítéltetik, hogy újra átélje azt. Ez a gondolat nem üres közhely, hanem a napjainkban egyre inkább húsba vágó veszély megmutatása, s egyben párhuzam vonására ad lehetőséget a régi kommunisták és a mai utódaik között.

A megemlékezés koszorúzással zárult.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában