Vízkereszt - Miért fontos és milyen szokások kapcsolódnak hozzá?

A vízkeresztet a keresztények már több mint 1900 éve ünneplik szerte a világon. A keresztények ezen a napon – a katolikusok minden év január 6-án, a keleti keresztények január 19-én – Krisztus születését, megkeresztelkedését, a kánai menyegzőt és a háromkirályok látogatását ünneplik.

- A vallási tudat háttérbe szorulása miatt több alkalommal kérdezték már tőlem: mi értelme van a vizet megszentelni? Miért tartja fontosnak az egyház, hogy egy, nem ember által előállított közeget megszenteljen? A vizet az ember kezdetektől fogva Isten alkotásának tekintette, az emberi élet számára fontosnak és megszentelendőnek tartotta, amelyet nemcsak a fizikai szennyeződésektől, de minden szellemi tisztátalanságtól is szerettek volna megóvni. Úgy vélem, a vallási meggyőződésen túl is találhat választ az ember arra, miért fontos jól bánni vele, megőrizni és tisztán tartani a Földön rendelkezésre álló vizet. Az emberi élet folyamán annak minden szegmenséhez szükség van a vízre, amely éltető anyag, és semmi mással nem pótolható. Úgy tapasztalhatja azonban mindenki, hogy a ma embere itt, Közép-Európában, de valószínűleg sehol a civilizáltnak számító világban nem értékeli eléggé azt, hogy olyan környezetben él, ahol biztonságosan hozzáférhet ivóvízhez, van alkalma tisztán tartott folyóvizekben, tavakban és tengerekben megmerítkezni. A kereszténység már a korai időktől kezdve felhívta a figyelmet arra, a mindeneket, így a vizet is alkotó Isten meghívta az embert arra, hogy a haszonelvűségtől vezérelt ember ne csak uralkodjék a Földön és annak kincsein, hanem szentelje meg, értékelje helyén, óvja, gondozza azokat – mondta Stadler László Dezső atya.

Ezen ünnepkörhöz számos népi hagyomány is társul: leszedik a karácsonyfát, jelezve, hogy vége a karácsonyi időszaknak és kezdődik a nagyböjtig tartó farsangi idő. A Luca-búzát gyógyereje miatt állatoknak adták, a háromkirályjárás során gyermekek jártak körbe a településen, emlékezve a napkeleti bölcsek betlehemi látogatására. Egyházi és népszokásaink segítenek abban, hogy soha ne felejtsük el, küldetésünk van a világban, amelyet hagyományaink megőrzésével tudunk magunk és az emberiség javára gyakorolni – szögezte le az atya. 

A teljes cikket a veol.hu-n olvashatja.