Az év lepkéje a közönséges medvelepke, melynek mára drasztikusan lecsökkent az állománya

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakértői 2024-ben másodszor ítélték oda az év lepkéje címet, amit ezúttal a közönséges medvelepke viselhet.

Varga Andor

A közönséges medvelepke hátsó szárnyait kivillantva, riasztó színezetével is védekezik

Fotó: Káldi József/MME

A faj elnevezése arra utal, hogy képviselőivel lépten-nyomon találkozni lehet és ez egykor így is volt, az állomány azonban mára drasztikusan megritkult – olvasható az MME közleményében.

A közönséges medvelepke megjelenése látványos, riasztó színezetének és mintázatának köszönhetően nagyon jellegzetes. Elülső szárnyai sötét krémbarna alapszínűek, amit márványszerű fehéres-sárgás mintázat szakít meg helyenként, s ez rendkívül jól elrejti az állatot a megfelelő környezetben. Hátulsó szárnyai ugyanakkor vöröses narancssárgák hatalmas kék foltokkal. Ezeket veszély esetén villantja ki, és ezek mérgezőségére is felhívja velük a figyelmet.

Az MME honlapján felhívja a figyelmet: aki kirándulás során, vagy akár a kertben lepkét lát, megfigyelését (dátum, helyszín és egy fotómegadásával) feltöltheti a Lepketérkép, illetve az izeltlabuak.hu honlapokra. Itt szakemberek pár napon belül meghatározzák, hogy milyen fajról van szó. A megfigyelések pedig hozzájárulnak a hazai lepkék megismeréséhez és védelméhez.

Ez a lepke ugyanis hernyó korában sok olyan növényt elfogyaszt, amely mérgező anyagokat tartalmaz. Az ezekben található kémiai anyagokat képes lebontani, majd átalakítani gerincesek számára kellemetlen ízű vagy akár mérgező anyagokká. Azonban a kifejlett lepkének nem ez az egyetlen védekezési mechanizmusa. Feje mögött látható egy mélyvörös szőrpamacs, amelyet szintén veszély esetén villant ki, de ezzel párhuzamosan innen képes kis mennyiségű, irritációt kiváltó folyadékot a támadójára spriccelni. Emellett hangot is képes kiadni, ami a denevéreket téveszti meg éjszakai repülésekor.

Állományának csökkenése ellenére a közönséges medvelepke még nem védett. Egykor sokfelé előfordult, akár lakott területeken is, azonban az utóbbi évtizedekben az építkezések intenzív térhódítása és a parlagok felszámolása állománynagyságában jelentős csökkenést okozott és visszaszorult a természetes élőhelyekre. Csökkenését tovább fokozza, hogy sok fürkészlégy parazitálja (vagyis a légy petéit a lepke testébe rakja le, s ezek kikelve elfogyasztják hordozójukat), s valószínűleg ezek felszaporodása is drasztikusan hathatott elterjedtségére.