Kápolnapusztán fontos feladat a gén- és fajtamegőrzés is

Erről is beszélt mai sajtótájékoztatóján Bende Zsolt, a BfNPI igazgatója, beszámolva arról is: augusztus közepe óta szinte naponta születtek a borjak, amelyek „szépek, egészségesek és erősek”. Életterükből nyolc hektárnyi részt – amelyen van tanösvény, állatsimogató és játszótér is – a látogatók közvetlenül megfigyelhetnek, a nagyobb, 56 hektáros, fás legelővé alakított területen pedig akár dzsipes szafarira is lehetőség van, amelyen szinte testközelből látható a csorda.

Bende Zsolt azt is elmondta, az elmúlt évek során a genetikai és viselkedésbéli szempontból nemkívánatos egyedeket a szakemberek kiselejtezték, ennek eredményeként pedig az „állomány folyamatosan javult”.

A bivalyrezervátum fás legelőnek minősül, amely biológiai sokszínűséget őriz, éppen ezért komplex, hiszen számtalan növény- és állatfajnak nyújt otthont, hívta fel a figyelmet az igazgató.

– Ez a terület háromféle célt valósít meg – folytatta Bende Zsolt. – Bemutatja a hazánkban őshonos fajtákat, jelentős szerepet vállal a gén- és fajtamegőrzésben, s a terület kezelése szempontjából is fontos tevékenységet végez. A bivaly a kilencvenes évek elején – gazdasági szerepének csökkenése miatt – szinte eltűnt Magyarországról. A Kis-Balaton térségében, vélhetően az észak-somogyi egykori uradalmak csordáinak utódai maradtak fenn, s a kápolnapusztai állatok jelentették az alapot a fajta megmentéséhez. Ma itt él hazánk legnagyobb egyedszámmal büszkélkedő bivalyállománya.

A szakember arról is szólt: több régi magyar háziállatfajtához hasonlóan „a bivaly megőrzése is a természetvédelmi törekvések kiemelt feladata, hiszen kiválóan alkalmas a gyepek kezelésére: legelésével változatos szerkezetet alakít ki”.

Bende Zsolt arról is beszámolt, idén eddig 29 ezer látogató kereste fel a kápolnapusztai rezervátumot, amely az év hátralévő részében is várja a látogatókat.