Chandler magyar hangja adott interjút

Sinkovits-Vitay András korábban többször járt Szepetneken, ahol előadásait mutatta be, sőt a Kistolmácsi-tó partján is rendezett versfilmtábort gyerekeknek.

Jelenleg Csobánka és Pilisvörösvár között él az erdőben, ahol önellátásra rendezkedett be, itt értük utol.

- Nyilvánvalóan lesújtott a hír, bár ő nem tudott rólam mégis ismertem és az évek során kiismertem a személyiségét - mondta. - Az első pillanatban éreztem rajta, olvastam tőle, hogy valahol egy végtelenül magányos ember volt. Ugyanakkor rendkívül sokoldalú is, aki nemcsak színészként, hanem rendezőként, dramaturgként és íróként is közreműködött. Amikor a Jóbarátok újra (The Reunion) együtt című filmet leszinkronizáltuk, akkor már láttam rajta, hogy nagyon leépült. Kicsit már kilógott a csapatból, persze a humora döbbenetesen jó volt, meg a különféle késleltetett reakciói igazán egyedivé tették a színészi játékát.

Sinkovits-Vitay András szerint ennyi szinkronizálással töltött idő után óhatatlanul beleérzett Matthew Perry lelkébe is. Írhatnak róla bármit, de nem volt boldog, sem elégedett. Állandó bizonyítási kényszer gyötörte, szeretett volna megfelelni mindennek.

- Az elvesztése nehéz, keresztény emberként imádkozom érte, hogy valahol egyszer boldog lehessen - tette hozzá. - Ugyan már nem szinkronizálok, de megkedveltem Matthew Perry-t még, ha nem is lett belőle szupersztár. Az utolsó interjújában megkérdezték, hogy miként szeretné, ha majd egyszer a halála után emlékezzenek rá? Erre ő annyit felelt: jó ember volt, jól élt és segíteni szeretett volna másokon. Sajnos jóval előbb bekövetkezett a tragédia, de kérésének megfelelően emlékezünk rá.