Családi nap a Gondviselés Háza idősotthonban Zalaegerszegen

- Hogy kizökkentsünk lakóinkat a hétköznapok egyhangúságából, megtartunk minden egyházi és világi ünnepet, gyakran teremtünk kisebb zenés, nótázós alkalmakat, megemlékezünk a névnapokról, születésnapokról is. Szerencsére a koronavírus-járvány után újra tarthatunk nagyobb rendezvényeket, a mostani kiemelt célja, hogy a régi szép időket felelevenítve az idős emberek együtt töltsenek egy vidám napot a hozzátartozóikkal. Tervünk bevált: nemcsak a gyerekek, hanem az unokák közül is többen elfogadták a meghívásunkat, aki tudott, azaz nem dolgozott, nem nyaralt, eljött - mutatott a gondozottakkal együtt nótázó vendégekre dr. Marx Gyuláné, az intézmény vezetője.

Külön öröm, hogy a Gondviselés Házában sem kell muzsikaszó nélkül élni, Kelemen András, az intézmény egyik dolgozójának férje ugyanis kiváló harmonikás, ha kérik, már veszi is a hangszerét, miként ezúttal is, s mindenkinek "elhúzza" a nótáját. Többen a táncot sem hagyták ki: a dolgozók - Börcz Imréné Gitta, Horváth Gyuláné Ildikó és Kiss Szilvia - még a kerekesszékben ülőket sem hagyták unatkozni, keringőztek egyet velük a táncplaccon. Az udvaron, a terasztól kicsit távolabb Péntek János gondnok, Iancu Gabriella, Tóth Judit és Galambosné Rózsika szakácsnők két nagy bográcsban főzték a kolbászos, szalonnás lecsót, méghozzá Gabriellának köszönhetően székely recept alapján, amit az ifjú hölgy a szülőföldjéről hozott új otthonába.

- Itt van ez a szép nagy egykori iskolaudvar, de szabadtéri programra sajnos csak a teraszt és egy nagyon kicsi zöld területet tudunk használni, mert a kerítéshez vezető lejtőn idős, beteg lakóink leesnének. Nem ülünk ölbe tett kézzel, gyűjtögetjük a pénzt nagy álmunk megvalósítására, szeretnénk, hogy az otthonunkhoz a lakóink által is élvezhető biztonságos park tartozzon. Fákkal, bokrokkal, virágokkal körülvett sétányokkal, padokkal, ahol elesettebb, beteg öregjeink is eltölthetnek néhány órát a friss levegőn- avatta be terveikbe portálunkat dr. Marx Gyuláné.

A ház gondozottjai is bíznak benne, hogy a támogatóknak megesik rajtuk a szívük, hiszen a terület rendelkezésre áll, mégis kihasználatlan. Pedig nagy igény lenne a parkra, addig is be kell érniük két parányi kerttel, amit aktívabb lakóik művelnek.

- A "parasztvér" nem hagy nyugodni, hiszen a kert örökké hozzá tartozott az életemhez. Szerencsére az otthon vezetői támogatnak, a dolgozók elvégzik a nehéz fizikai munkát, felássák a földet, én pedig ültetek, gondozom a zöldségeimet, a szőlőt - egész életemben ezt csináltam, s boldog vagyok, hogy nem kell lemondanom róla - büszkélkedik veteményesével Orbán István, aki 2016 márciusa óta lakója az otthonnak, s társai 2017-ben "bizalminak", az otthonban működő érdekképviseleti fórum elnökének is megválasztottak. Mint megerősítette: lakótársai körében állandó téma, milyen nagy szükségük lenne a parkra, ahol sétálgathatnának (állítólag a legegészségesebb testmozgás idős korban), pihenhetnének, nem kéne annyit a négy fal között ülni.