Munka a bakónaki patak völgyében – a nagykanizsai Csónakázó-tó

1972 októberében a kaposvári úttól északra, a vasúti töltés mentén, a bakónaki patak völgyében elkezdődtek a munkálatok, Porpáczy József, a Principális és Mura menti Vízrendezési Társulat műszaki vezetője nyilatkozott a Zalai Hírlapnak: „Itt épül a földgát, amely a leendő csónakázótó egyik határát képezi. A tó mintegy 35-40 hektárnyi területet foglal el, hossza meghaladja a két és fél kilométert, szélessége húsz és kétszázhúsz méter között váltakozik. A mesterséges tó kialakítása érdekében körülbelül 80 ezer köbméter földet kell megmozgatnunk.” A további munkálatokról Plander József, a Zalai Erdő-és Fafeldolgozó Gazdaság mérnökénél tudakolózott az újságíró, ő elmondta, hogy a parkerdő mintegy ötszáz hektár területet foglal el, amelyen még más létesítményeket is terveznek, egy szánkópályát, a hegygerincen egy kilátót, az erdészháznál egy vendéglátóipari egységet, valamint szabadtéri színpadot. Eddig kialakították az arborétum helyét, elkészültek az ülőgarnitúrák, amelyek a sétányokon állnak majd, kijelölték az oktatóösvények, játszóterek, erdei tornapálya, esőbeálló, s egyéb létesítmények helyét.

Ezekhez a munkálatokhoz az építők és szervezők társadalmi munkára várták a város lakóit, üzemeit. Az 1972. október 25-ei lapszámban már örömmel számoltak be róla, hogy egyre többen jelentkeztek a helyszínen, hogy segíthessenek. Például a kanizsai vasutasok két szombatjukat áldozták a leendő parkerdőre, a DÉDÁSZ a légvezetékek áthelyezésénél 90 ezer forint értékű társadalmi munkát ajánlott fel, de a jelentkezők listáján szerepelt a Dunántúli Kutató és Feltáró Üzem, a VILLESZ, a Víz- és Csatornamű, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet is.