Kehidakustány plébánosa reméli, idővel újra erősödik a hitélet

Koltai Artúr, Kehidakustány plébánosa lapunknak elmondta, nemcsak a papok, hanem a ministránsok száma is csökken, éppen ezért „ahol még vannak, meg kell őket becsülni”, ezért élesztették fel e tradíciót a vértanúvá lett őskeresztény Szent Tarzíciuszhoz, a ministránsok, elsőáldozók, valamint az akolitusok védőszentjéhez fohászkodva.

Tarzíciusz 240 körül született Róma környékén, Tarzuszban, ott, ahol Szent Pál apostol is. Szülei valószínűleg keresztények voltak, s a későbbi szent azért lehetett olyan fiatalon akolitus, mert már csecsemő korában megkeresztelték. Az üldöztetések idején az akolitusok feladata közé tartozott a betegeknek, az öregeknek és a börtönben lévőknek kiszolgáltatni az Oltáriszentséget.

Halála előtt pont rabokhoz igyekezett, amikor pogány fiatalok megállították, majd lökdösni, ráncigálni kezdték, és el akarták tőle venni az Oltáriszentséget, amit végül az élete árán megvédett: belehalt a sok ütésbe, taposásba, ütlegelésbe, kődobálásba.

Molnár Balázs Kornélt – a szokásoknak megfelelően – fehér albában avatta fel Artúr atya, majd az ifjú megkapta a skapulárét, amely a liturgikus időszaknak megfelelően ezúttal zöld színű volt. A plébános a beavatást követően a Jóistennek kedves szolgálatot kívánt a fiatalnak, aki mostantól a szentmiséken fontosabb feladatokat is elláthat: felolvashat s ő adhatja a papnak a bort és a vizet az átváltoztatás előtt.

– Azért is örömteli ez a fogadalomtétel – mondta Koltai Artúr –, mert általában a ministránsokból lesznek a későbbi papok, s manapság egyre kevesebb fiatal vállalja a szolgálatot, láthatjuk a legfrissebb statisztikákból is. Amennyiben jól érzik magukat az oltárnál, megbecsülik őket, akkor közelebb kerülhetnek a hivatáshoz, aztán persze majd az érettségi környékén – olykor persze később –

eldönthetik, vállalják-e a papságot. Ám ha nem, vélhetően akkor is megmaradnak hitükben, és felnőttként is kötődnek majd az egyházhoz.

Kehidakustány plébánosa szerint szomorú, hogy az egyházmegyék többségében idén csupán 1-2 papot szenteltek fel, sőt: vannak olyanok, amelyekben senki sem áll újonnan szolgálatba. Koltai Artúr úgy vélte: „elsősorban a családban keresendő a hivatás forrása, de az oltárnál is érhetik ösztönző impulzusok a fiatalokat”.

– Erre is alapozva bízhatunk abban, hogy a mostani mélypontból, apátiából kiemelkedünk – adott hangot reményének Artúr atya. – Harminchárom évvel járunk a rendszerváltozás után, talán természetes, hogy a kezdeti eufória picit alábbhagyott. Ám hiszem, idővel újra erősödik a hitélet, és így a papi hivatások száma is nőni fog.