Szerelem volt és lett a ruhagyár épülete

A napokban számoltunk be arról, hogy az egykori zalaegerszegi ruhagyár Platán soron álló megmaradt épülete megmenekül, lakásoknak és üzleteknek ad otthont az eredeti külső megőrzésével, s körülbelül két éven belül Zallure Park néven nyit újra. Az érzelmi hullámokról, amiket a hír kivált, nem is kell beszélnünk, a bejelentés napján a polgármester, Balaicz Zoltán hangján is érződött a megindultság, hiszen szinte a sírból hozták vissza a ház sorsát az ingatlan megújítását vállaló befektetőkkel együtt. Kérdéseinket a Zallure Park befektetőihez (Hári György, Horváth Zoltán, Tóth Barnabás) juttattuk el.

– Mikor és hogyan derült ki a befektetői-felújítói kör számára, hogy ez az épület nem csupán elhagyott gyárroncs, hanem ma is eleven mementó a városban élők számára? 

– Zalaegerszeget ismertük egy korábbi projektfejlesztés kapcsán. Néhány éve a volt Suzuki-szalon területét vásároltuk meg és gondoltuk újra. Később a ruhagyár épületét egyszerű fejlesztési területként vettük meg, de családi-baráti körben felhívták a figyelmünket, hogy az épületegyüttes a város történelmének része, ezután kezdtük feltárni a ruhagyári épületegyüttes múltját. Meginterjúvoltuk a városi lakosságot is, valamint helyi üzleti szereplőket. Hamar megmutatta magát, hogy micsoda közösségformáló ereje volt a ruhagyárnak, milyen mélyen meghatározza a zalaegerszegiek identitását. 

– Milyennek látták először a házat, a területet? Lebontásra ítélt halom helyett mikor lett szelleme a helynek az önök számára is? Az épület anyaga, architektúrája mikor fogta meg önöket? 

– Az első perctől. Nagy tömege ellenére is harmonikus épület­együttes. Amikor először meglátja az ember élő valójában – és nem a képeken, melyek alapján romnak tűnt – az az érzés fogja el, hogy még így is méltósággal uralja a teret, még ebben az állapotában is lenyűgöző. A többéves tervezés során lassan alakult ki kötődés mindazokban, akik napi szinten dolgoztak és dolgoznak a projekt megvalósításáért. Mindenkor törekszünk az optimumra, de itt maximalistákká váltunk. A legjobbat akartuk kihozni belőle, észszerű keretek között, a szükséges minimum elve mentén. Nemcsak az épület, de a környezet megóvása is fontossá vált. 

– Kikkel, hogyan találkoztak azok közül, akiknek az élete mindörökre ehhez a gyárhoz, ehhez a házhoz kötődik? 

– Nem egy helyszínbejárásunk volt, amikor megszólítottak minket a környékbeli lakosok, elmesélték életük, családjuk történetét, ami a házhoz kapcsolódik; a tervtanácsi egyeztetések és a városvédő civil szervezetekkel lezajló beszélgetések is rámutattak, kitüntetett szerepe volt évtizedeken át a ruhagyárnak a város életében. Ezek a kedves élmények most sokszorozódnak meg igazán, hiszen az értékesítés megnyitása óta többek családtörténetébe is közvetlen bepillantást nyerhettünk és nyerhetünk. Megismertünk itt induló és életre szóló szerelmeket, innen induló karriereket, tinédzserkori kalandokat, első munkahelyes élményeket, melyekben egy elem mindig közös: mindannyiuk szívében kiemelt helyet kaptak a „ruhagyári évek”. 

– Volt a pályafutásuk során hasonló érzelemteli szituáció? 

– 2020-ban Budapesten volt hasonló: nem műemléki védelem alatt álló, de a helyi közösség számára fontos, elhagyott, pusztulásra ítélt templomtornyot próbáltunk megmenteni és új környezetbe helyezni, ami azóta helyi védelmet is kapott. 

– Kik az újuló épület tervezői? 

– A generáltervezői feladatokat a Képtér Építésziroda látta el, közel négyéves tervezési folyamat során számtalanszor kellett irányt változtatnunk, hogy a projekt gazdasági, környezeti, esztétikai szempontból fenntartható, túlzásoktól, pazarlásoktól mentes legyen. Kihívás volt ez a Covid-lezárás és a hektikusan változó gazdasági-pszichoszociális környezetben. Mind a mai napig hajlandók vagyunk a terveken változtatni, vagy finomhangolni azokat, ha látjuk az észszerű szükségszerűségét, és azt, hogy egy új ötletnek köszönhetően a ház működése még optimálisabb, vagy megjelenése még inkább illeszkedő, illeszthető lehet a környezetéhez. 

– Bemutatnák magukat? 

– Csoportunk közel 20 éves ingatlanfejlesztői tapasztalattal több mint 2000 átadott lakást tudhat maga mögött, emellett foglalkozunk robotikával, mezőgazdasági innovációval és gépgyártással is. 

– Tervezik-e, hogy az egerszegieknek megmutatják az építkezés fázisait? 

– Ez eddig egyetlen építkezésünkre sem volt jellemző, tekintettel arra, hogy ez „veszélyes üzem”. De látva az óriási érdeklődést, elgondolkodunk rajta, hogy a bontási munkálatok befejezését követően valamilyen formában nyílt hétvégét szervezzünk.