Több mint nyolc évszázad tanúja Türje premontrei temploma

"Az Istenbe vetett hit és imádság ebben a 800 évben mindig újraélesztette a templomot és monostort: a tatárjárás után, a török időszak után, az abszolutizmus és a kommunizmus felosztásai után” – fogalmazott Fazakas Márton premontrei apát, a türjei templom felújításának projektgazdája, az 1 milliárd 670 millió forint támogatással megvalósult, hatalmas munkát összefoglaló album ajánlójában.

A türjei Gyümölcsoltó Boldogasszony-templom hat évig húzódó felújításának előkészítése 2016-tól 2018-ig tartott, ez után kezdődtek a művészettörténeti és régészeti kutatások, majd elindulhatott a kivitelezés, amely 2022. június 30-án fejeződött be. A türjei templom körüli munkálatoknak azonban még mindig nincs vége, a majorság többi épületének felújítása és egy új látogatóközpont építése jelenleg is zajlik.

Tény viszont, hogy a 2016 és 2022 közötti 6 éves időszakban kívül-belül teljesen megújult a türjei Árpád-kori templom. Az épület kiemelkedő értéke a 14. századi, Szent László legendát feldolgozó falképciklus a déli mellékhajó falán. A díszítőfestések többsége már 15. századi, majd az 1760-as években Dorffmaister István festette ki a templom szentélyét és oldalkápolnáját.

Nagyon röviden térjünk vissza a 800 évvel ezelőtti kezdetekhez, bár a részleteit továbbra is homály fedi. Mivel a levéltári források hiányosak, a templom Türje nemzetség Szentgróti ágához tartozó Dénes bán általi alapításnak és az építkezés kezdetének pontos idejét a kutatók csak fél évszázados pontossággal tudják meghatározni, 1184 és 1243 közé helyezik, de az biztos, hogy a történelmi templom Csorna filiája megvolt már a középkorban is. Egy ilyen méretű templom felépítése a középkorban évtizedekig is tarthatott, az 1241-42-es tatárjárás a munkákat biztosan nehezítette, fogalmaznak a kutatók.

Az elmúlt évszázadokban is sokszor érték megpróbáltatások a templomot. A török korban a Sümegre menekült veszprémi püspök, Köves András 1553-tól erődítette, castellummá alakította a türjei prépostságot. A türjei vár ostromáról nem tudni, de Kanizsa eleste után folyamatosan készültségben voltak az itt állomásozó hajdúk. A templomon többször végeztek felújításokat, a legutolsó nagyobb beavatkozás 1922-ben kezdődött, amikor Lux Kálmán leverette a nyugati homlokzatról és a tornyokról a vakolatot, s megcsodálta a téglákon gondosan elsimított habarccsal kialakított eredeti falfelületeket. Eldöntötte, hogy a homlokzatot és a tornyokat nem fogja visszavakoltatni. Ez a templomkép él a ma embere emlékezetében. A türjei téglákat azonban nem vakolatlan falfelületre égették ki, ezért 1923 után az időjárás kikezdte azokat, s gyorsan romlásnak indultak. A mostani felújítás legnehezebb döntése volt, hogy a nyugati homlokzatot és a tornyokat újravakolják, így ezek elvesztették a megszokott vörös, nyerstégla-színüket.

Az eredeti építéshez képest a mai állapot több lényeges ponton is eltér, melyek közül megemlítjük, hogy a tornyok alacsonyabbak voltak, a legfelső ablakok fölött már a zárópárkány volt és ott kezdődött a sisak. A kereszt most 37 méter magasan van, időkapszulát rejt a keresztszár. A tornyok közötti oromfal is alacsonyabb, valamint háromszög alakú lehetett. Vagy, ami a mostani felújítás során kialakított tanúfelületeken is látható, a templom járószintje 40 centivel lejjebb volt a mainál és téglával burkolták. A mostani alapos feltárás művészeti értéktára mintegy hatszáz elemet tartalmaz.

Mint említettük, az épület megújítása 2016-ban kezdődött, s az első kétéves időszakban történt meg a templom teljes belső és külső környezetének régészeti feltárása. A szakemberek megtalálták az alapító sírhelyét, valamint egy eddig ismeretlen barokk kori kriptát is, benne a korábban elhunyt premontrei szerzetesekkel. Több sírhelyet és értékes leleteket rejtett a járószint alatti föld. A feltárásnak köszönhetően lett értelmezhető a templom eredeti belső arányossága is, hiszen az eredeti járószint jóval a jelenlegi szint alatt volt – ami néhány helyen újra látható, üvegpadlózaton keresztül.

Ebben a kutatóidőszakban történt meg a templombelső művészettörténeti és építéstörténeti feltárása is, melynek során megtalálták a szakemberek a főhajó, a mellékhajó és az orgona alatti részeken a korábbi díszítőfestéseket, freskókat.

A történeti résznél említettük, hogy az épület új külső vakolatot is kapott, belsejében megújult a padozat, az orgona, a freskók és a falfestések, valamint a történeti berendezési tárgyak. A kétéves feltárási periódus után elkezdődött a kivitelezés, restaurálták a falképeket, a kőfelületeket, valamint a fafelületeket is. Ekkor szállították el az orgonaházat is teljes renoválásra és új hangszerelemek hozzáépítésére. A kivitelezéskor a régészeti feltárásokat figyelembe véve új aljzat készült, melyben elvezették a megújított villanyhálózat kábeleit, hiszen új világítási és hangosítási rendszert is kapott a templom. 

Mindezek a számok tükrében is érdekesek, hiszen, mint azt a Csornai Premontrei Apátság sajtóközleményéből szintén megtudjuk, összesen 10 321 cserép, 450 négyzetméternyi cserépfedés, 535 köbméter beton, 2250 négyzetméter újraburkolt felület, 7073 kilométer hosszúságú villanyvezeték, s több mint 4000 négyzetméter állvány, 1500 négyzetéter vakolatverés, valamint felülettisztítás, továbbá 200 köbméter anyagmozgatás történt javarészt kézi erővel.

A templomot a felújítási munkálatok lezárultával ez év augusztus 19-én felszentelték. A szomszédos majorság területén azonban továbbra is folyik a munka. A tervek szerint látogatóközpont és kiszolgálóépületek készülnek, megújul a barokk korban épült magtár. Ezek kivitelezése előreláthatólag a jövő esztendő elejére fejeződik be.