Két pufók angyalka a hónap műtárgya

A puttó pufók gyermekangyalt jelent, gyakran ábrázolják őket a betlehemi pásztoroknak a Jézus születését hírül adó Gábriel arkangyal kíséretében, adta magyarázatát dr. Kostyál László igazgató, művészettörténész. Megjelennek a Megváltó születésének ábrázolásán is, ily módon szorosan kapcsolódnak az adventi és karácsonyi időszakhoz, fűzte hozzá. 

A puttó a reneszánsz és barokk képzőművészet jellegzetes motívuma, ruhátlan, pufók gyermekangyalt jelent. Ősei az ókori római gyerekszarkofágok szárnyas gyermekalakjai, ezek nyomán figurája nem csupán az újkori keresztény, hanem szárnyas gyermekistenként mitológiai témájú ábrázolásokon is feltűnik. A keresztény ikonográfiában a puttók a mennyei angyalseregek tagjai, a gyermeki ártatlanságra utalnak. Nem egyetlen ünnepkörhöz kötődnek, alakjuk szinte kötelező motívumává vált a bibliai jeleneteket és a szentek legendáinak egy-egy részletét ábrázoló oltárképeknek és az oltárok faragott díszének. Egy idő után pedig önálló díszítőelemként is gyakran feltűntek.

A Göcseji Múzeum által 1975-ben megvásárolt Hertelendy-gyűjtemény több barokk alkotást is tartalmazott, ezek származásáról hiányos információk maradtak fenn. Közéjük tartozik puttópár, amely a minden bizonnyal 18. századi templomi oltár faragott díszéhez tartozott. Ez esetben is, mint ahogy az ilyen műveknél gyakori, a gyermekangyaloknak csupán a fejét és a szárnyait dolgozta ki alkotójuk, ezzel utalva arra, hogy az angyalok repdesnek az égben, és a felhők takarásából kandikálnak ki. Az élethűen festett, átszellemült tekintetű két gyermekfej a barokk művészet teatralitásának fontos, az áhítatosság elmélyítésére szolgáló kellékei közé tartozik, szólt a magyarázat.