A sajtófotósok sohasem pihennek – A múló pillanat megörökítése egyszer történelemmé válik (videó)

Mai világunk évek óta egyetlen szóval jellemezhető: rohanó. Bár feszegetjük határainkat, a határidő egyben kihozza belőlünk a legjobbat. A teljesítménykényszer dacára minőségi és művészi végeredmény születik. Fenton annak idején több száz kilogrammos felszerelést cipelt szekerén. Fotós kollégáim „csupán” egy nagyobb hátizsákkal járják a város közéleti, sport- és kulturális eseményeit. Ugye, alig tűnnek ki a tömegből?

A Zalaegerszegi Sajtófotó Kiállítás idén újra megmutatta, a korlátozások nem győzik le a fotóriportereket, ők és a rekordszámú pályázó kitette a kirakatba mindazt, amit az utcán sétálókkal láttatni szeretnének. Az elmúlt napokban mindhárom kiállító fotós tartott rendhagyó tárlatvezetést a polgármesteri hivatal és a Lottó Áruház közötti szakaszon, 11 üzlet kirakatában 37 tablón több mint 100 fényképet látunk tőlük és a pályázók kiválasztott fotóiból. Igény szerint még lesz személyes találkozó a február 27-ig látható kiállításon.

A csendes vasárnap délutánt választotta a sétára Bankó Péter, akinek Csapatszellem című fényképe került a tablóra. Öt-hat éve kezdett fotózni, emberközpontú témákat keres, a technikai tudás mondhatni a kisujjában van, ezúttal Seres Péter véleményére, tárlatvezetésére volt kíváncsi. Szekeres Réka ugyancsak régóta örökíti meg az őt körülvevő világot, nagy kedvenc a Balaton környéke. Most vett részt először a kiíráson, s rögtön két képe is – a Kora reggeli séta valamint a Vonalak című fotója  - kikerült a kirakatba. Rajtuk kívül a műkedvelő sétálók leginkább a képek születésének körülményeire, a mögöttes mondanivalóra, a címadás fontosságára voltak kíváncsiak. Megtudták, hogy a fotóriporter a „kötelező” kattintás után körbejárja a helyszínt, keresi a véletleneket, a hangsúlyosat, a kontrasztosat, a megszokottól eltérőt. Mindazonáltal a megrendelt fényképeken, tudósításokban benne van az egyéniségük, látásámódjuk.

Az elmúlt két esztendőt beárnyékolta a COVID, sok család vesztesége, a médiumokat átjárták az erről szóló hírek. Az újságíró mindeközben valahogy megpróbált – a tragédiák közepette – az emberségre fókuszálni. Pezzette Umberto például arról vallott, hogy bár beszűkült néhány éve némileg a mozgásterük, mindig van kihívás az évtizedes, mókuskeréknek tűnő mindennapokból.

- Próbálok ötletelni, izgalmas fotós témákat kitalálni, nem akarok beleszürkülni a hétkoznapokba. Nem engedem, hogy eltunyuljak, a kreativitás szó szerint a lételemem. Még az egyszerűnek tűnő sajtótájékoztató közben is képes vagyok másképp gondolkodni. Úgy tűnik, hogy Magyarországon, illetve vidéken kevesebb téma akad, nekünk a meglévőkből kell kihozni a legtöbbet. Két évtizede több volt talán a riport jellegű téma, ami most azért hiányzik. Nagy kedvencem volt a Zalai Hírlap drónos tájkép sorozata. Szemléletem nem sokban változott, az eddigi embeközpontú fotográfiai attitűdömet folytatom tovább.

Katona Tibor viccesen megjegyezte, a múlt évezredben kezdte fotóriporteri pályafutását, 1999-ben került a megyei újsághoz külsősként, előtte magánemberként fényképezett. Mint mondta, az első sajtófotó kiállítás óta sokat változott a világ, az online felületre azonnal kellenek az események, balesetek fotói, az emberek éhesek az információkra, szenzációkra.

- Sokat változtam én is, családom lett, néha a feleségemet, a két fiamat is viszem a programokra. Jelenleg a munka és a család kettőssége jellemez. Emiatt talán több gyermek, ifjúsági eseményt örökítek meg, a sport iránti szeretet azonban megmaradt. Ha úgy érzem, hogy belefásulnék valamibe, akkor mindig újítok. Igyekszem időt szánni arra, hogy a kollégák munkásságát kövessem, mint például a Nemzeti Sportos Szabó Miki vagy az MTI-s Varga György, aki egy egyszerű témából is nagyot hoz létre.

Természetesen a kiállítás nem létezne az ötletgazda, Seres Péter nélkül, aki egyben a tárlatvezetést segítő kiadványt és a tablókat, plakátokat szerkesztette. A téli, kevésbé eseménydús időpont éppen ideális minderre, vallotta. Zalaegerszeg fotóriportere szinte együtt lélegzik a várossal, miközben még mindig talál újat, meg nem örökített részleteket az ezerszer látott épületeken, utcákon, s kikapcsolódást a művészetet, kultúrát érintő témákban. A tárlatvezetésen külön kihangsúlyozta, nem szabad semmit sem halogatni, mert a pillanat elszáll. Ezt bizonyítja a Zala Bútorgyár épülete előtt elcsípett romhalmaz, ami csak arra várt, hogy a fotóriporter arra járjon. És tényleg. Felgyorsult a világ, ahogy fényképezőgépének lencséje mutatja a Széchenyi téri, egykori polgármesteri erkélyről a mai belvárosi képet.