Őszi kert színes varjúhájfélékkel

Az egyik kedvencem a pompás varjúháj, amelyet nem kell dédelgetni, hiszen bármilyen talaj megfelelő a számára, az erősen kötöttet kivéve. Viszonylag kevés vizet igényel, hiszen folyamatosan raktároz a leveleiben, és jellemzően elkerülik a kártevők. Persze ez a növény is meghálálja a gondoskodást, egy kis komposzt vagy műtrágya gazdagabb virágzásra késztetni. Fontos, hogy napos helyre tegyük, az árnyékot nem kedveli.

A pozsgás, bokros növény egyenes szárú, 40-50 centiméter magas. Nyáron növeszti csillag alakú virágait, amelyek még mielőtt kinyílnak, zölden is szépek, őszre pedig fehérek vagy rózsaszínűek lesznek, de a hibridjei között piros és bíbor­színűek is vannak. Sokat egymás mellé ültetve egész virágszőnyeget kapunk, amely kerti szegélynek is nagyon mutatós. Az elvirágzott szárait csak tavasszal vágom vissza – még a hósapka is jól mutat rajtuk.

Magvetéssel, tőosztással és dugvánnyal is szaporítható a pompás varjúháj, amelynek bokrosodását tavasszal elősegíthetjük a hajtások kimetszésével.

Manapság fontos, hogy a kertünk méhbarát legyen, hiszen a beporzó rovarok állománya egyre csökken. Ehhez is kitűnő választás a pompás varjúháj, amelynek virágai mágnesként vonzzák a mé­heket.

A varjúhájak népes családjából sok kertben megtalálható az októberi varjúháj, más néven terézke vagy októberke, amely alacsony, csüngő évelő. Rózsaszín virágait októberben hozza, amikor a vörösre színeződő levelei is hirdetik: visszavonhatatlanul itt az ősz.