Az utolsó simítások után felragyoghat a Kiscsillag Nagykanizsán

A munkálatok egész héten folynak, a lelkes önkéntesek segítenek a dél-zalai város legújabb oktatási intézményének berendezésében is. Mint arról már többször beszámoltunk, az állam majd' félmilliárd forintos támogatása révén a Rozgonyi és a Hunyadi utcák sarkán építhette meg 1000 négyzetméteres óvodáját a Magyarországi Református Egyház, illetve a Nagykanizsai Református Egyházközség. Az új, rendkívül tágas, impozáns óvodaépület szeptember elsején meg is nyitja kapuit és fogadja a gyerekeket. A középsősöket, akik már tavaly szeptember óta „kiscsillagosok”, de a kivitelezés miatt első tanévüket a református gyülekezeti teremben töltötték és a kiscsoportosokat, akik életük új és fontos szakaszát a modern épületben kezdik meg.

– Összesen több, mint ötven óvodásról beszélünk, s reméljük, jövőre még többen lesznek, hiszen felmenő rendszerben el szeretnénk indítani a 3. csoportot is, mert az óvodánkat eredendően ekkora létszámra tervezték – bocsátotta előre a helyszínen Hella Ferenc református lelkipásztor, esperes, miközben a háttérben az önkéntesek szorgoskodtak. – Úgy vélem, elégedettek lehetünk, ugyanis a kivitelező csak egy nagyon picit csúszott meg az építéssel, miközben a kezdeti időszakban a jelentős csapadék, a kivitelezés második felében pedig az építőanyag-hiány nehezítette a munkát. Jogos tehát a hálaadó istentisztelet az óvodáért, melyre szeptember 5-én, vasárnap 10 órakor kerül sor – ez alkalommal megtörténik a már működő óvodai csoport óvodásainak ünnepélyes befogadása is. Az igehirdetést Steinbach József püspök úr végzi, az istentiszteletet követően pedig hivatalosan is átadjuk az óvoda épületét.

A Kiscsillag Református Óvodába jár Szollár-Nikolics Zsanna, a Kanizsai Fiatalok Közössége elnökének (aki a szervezet több tagjával együtt részt vett a tegnapi munkálatokban) 4 esztendős kislánya, Szollár Alina Anita.

– Megfogott a légkör és az a szellemiség, ami az óvoda dadáiból és óvónőiből sugárzik – válaszolta választásának okait firtató kérdésünkre az édesanya. – Ők ugyanis anno azt ígérték, hogy ez az empátia óvodája lesz és ennek azért örültem nagyon, mert éppen ez az, ami egyre jobban hiányzik napjainkban a társadalomból. Nem bántam meg egy évvel ezelőtti döntésem, mert azt érzem, hogy tényleg empátiára nevelik a gyerekeket éppen azzal, hogy az itt dolgozók maguk is empatikusak.