Falu népe új ruhában

Felderülni az arcuk azonban nem tud, mert a vállukat szinte egymáshoz vető falu népe a skanzen egyik portájánál vigyázza a birtok határát. Így hívják ugyanis azt a kerítést, amelynek lécei emberalakokat kontúroznak, és a napokban újult meg belőlük egy jó darab.

Amit látunk, az egy mozzanat az osztrákokkal közös, Eurevita Pannonia nevű projektből. Ennek célja, hogy kihalóban lévő szakmákat élesszen újjá, noha a hozzáértő mesterekre még szükség lenne. Ilyen például a kosárfonó, díszműkovács, cserépkályhás, vagy az épületek mesterei, hiszen elfogytak, akik a régi porták rendbetételére vállalkoznának. Ezért egyre nehezebb a tömésfalú, zsúpfedeles, boronavázas, karóközös épületek és környezetük karbantartása, pedig ezekből a skanzeneken kívül is találni még a hegyhátakon. A tavaszszal indult képzés egyik gyakorlati foglalkozását pár hete tartották az egerszegi falumúzeumban, akkor a tanulók a zsúpfedél készítését sajátították el. Ezt követte a kerítések építése; sorra kerültek a kávási és kálócfai portát őrző, fonott kerítések. Ezek vesszőit függőlegesen, illetve vízszintesen fűzték a tartófák közé, ily módon mutatva más-más képet. A zalalövői hosszúház előtt viszont tölgyfából formára vágott deszkalapok sorakoznak. Alakjuk emberszerűek, ezért hívják falunépe-kerítésnek.

- Annak idején leásták a földbe ezeket, s emiatt az aljuk már elkorhadt, ezért vált szükségessé a felújítás – magyarázta Varju András, a Göcseji Múzeum falumúzeumi és műszaki osztályának a vezetője. – Most oszlopokra vízszintes tartólécek kerülnek és azok tartják pár centire a föld felett a falu népét, így a korhadástól nem kell tartani – tette hozzá.

A falumúzeumi karbantartók vezetője, Vizsi György és munkatársai a lécezést jelentős szakaszon megújították, a falu népe már fogadja a látogatókat. A sorban pedig a zalalövői hajlított ház vízszintes lécezésű palánkkerítése következik.