George von Trapp kapitány elment

És Mariára, a nyakigláb, ám végtelenül naiv apácajelöltre, akit az éneklés jobban vonzott, mint az ájtatoskodás, így von Trapp házába került nevelő­nőnek?

Ha bárki is azt hitte, hogy ez csak egy mesebeli sztori, az bizony téved. Valóságos alapjai voltak annak a később színpadokon (például pár éve Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban) is gyakran játszott az amerikai sikerfilmnek, ami 1964-ben A muzsika hangja címmel több jelentős díjat is besöpört. A főszereplő Julie Andrews mellett – aki jelölt volt az Oscaron a legjobb női főszereplő címre 1965-ben – a kapitányt alakító, kanadai származású Christopher Plummer jelölést sem kapott, pedig nagyon vonzóan jelenítette meg szerepét.

A kis havasi gyopárról (Edelweiss) szóló filmbéli dalt az ő hangján szerettük meg. 2012-ben aztán saját jogán lett Oscar-díjas, legjobb férfi mellékszereplőként, a Kezdők című filmben nyújtott alakításáért. Nemrégiben egy legjobb küllemű férfi színészek tízes toplistáján láttam felbukkanni férfikora delelőjén készült fotóját, de meg kell mondani, hogy öregúrnak is nagyon szeriőz jelenség volt.

A hírneves mozi elkészülte, azaz 1965 óta – amikor az Oscar-díjat kapott produkció, A muzsika hangja világszerte ismertté tette – száznál több más filmben szerepelt.

Aki megkeresi a filmben tánckettősüket, a kecsesen ellejtett ländlert, mikor kirobban közöttük– Maria és von Trapp között – a szerelem, csak a tökéletes összhangot láthatja. Nézem egy 15 éve készült videóját, ahol Julie Andrewszal beszélgetnek közös filmjükről, a színésznő dicséri kvalitásait a táncmozgásban, mire Plummer szabadkozik, hogy ő tulajdonképpen botlábú. Julie Andrews erősködik, hogy ő nem úgy emlékszik, mire azt mondja: „Hát, ha fizetnek érte, az persze más.”

Decemberben töltötte be a 91. évét, most pedig meghalt.