Fény és fájdalom hanuka idején – Preisz Józseffel, a zalaegerszegi zsidó hitközség alelnökével beszélgettünk

A hanuka ünnepe egy győzelemnek és egy csodának állít emléket. Három évig tartó szabadságharcnak vetett véget a harc a szíriai görögök és az úgynevezett makkabeusok között mai időszámításunk előtt 165-ben. Mindez a jeruzsálemi templom visszafoglalásával fejeződött be, így helyreállt az ókori Izrael önállósága. Az ünnepet jelölő szó maga felavatást jelent, utalva arra, hogy a templomot ismét Istenük oltalmába ajánlhatták. Eddig a győzelem.

A csoda pedig a legenda szerint abban áll, hogy a szentélyben a szíriaiak kivonulása után csupán egyetlen napra elegendő szent olajat találtak. Ezzel gyújtották meg a menóra fényeit, amelyek egy helyett nyolc napig égtek ugyanazzal az olajmennyiséggel. Éppen ennyi idő kellett ahhoz, hogy új, megszentelt olajat tudjanak készíteni.

– Ennek emlékére gyújtunk meg a hanuka alatt nyolc napon át egy-egy gyertyát, s ezért is nevezik a fény ünnepének – mondja a Pajzsszegen felnőtt Preisz József, akit 1962 óta megyeszerte Zala egyik legjobb órásának ismerünk, noha éppen most döntött a végleges nyugállományba vonulás mellett, méghozzá Rebeka kisunokája legnagyobb örömére.

– Gyerekkoromban is gyújtotta a gyertyát édesanyám, ezeken a napokon pedig fánkot sütöttek az asszonyok, de fahéjas-diós kiflik is kerültek az asztalra. A krumplitócsni és a palacsinta ugyancsak gyakori hanukai étek. Az olajban sütött ételek a szentélybeli, nyolc napig égő szent olajra utalnak.

A gyerekek a négy oldalán négy héber betűvel ékes forgatható fajátékkal, a trenderlivel játszottak, a kipörgetett betűk szerint lehetett nyerni vagy veszteni. Dióban, mogyoróban játszották. (A fajátékra festett betűk a „nagy csoda történt ott” mondat szavainak kezdőbetűire utalnak.)

– A család tagjai együtt töltötték a nyolc estét, a gyerekek ajándékot kaptak, a kártya ilyenkor engedélyezett volt – folytatta a hitközség örökös alelnöke. – A Talmud is azt írja, ilyenkor nem szabad böjtölni és gyászolni. A színes gyertyákat gyakran kitették az ablakokba, hogy mindenki lássa, a házban ünnepelnek. Ma már ez a szokás vallási hovatartozás nélkül kedvelt városokban, falvakban. A hanukai délutánokat a zsinagógában imádkozással szokták kezdeni, sötétedés után pedig otthon vidámságban töltötték az estét. Én gyerekként is ismertem a vallásunk hagyományait, bár a szüleim, mivel megjárták a holokauszt poklát, nem szerettek sokat beszélni a zsidóság különlegességéről. Karácsonyfánk is volt persze, így duplán örültem.

A zalaegerszegi zsidó hitközség az elmúlt években megajándékozta a várost a hanuka ünnepével: a zsinagógában zenés műsor és fánk várta a betérőket.

– Erre most a járvány miatt nincs lehetőségünk, reméljük, pótolhatjuk a következő esztendőben – mondta Preisz József, hozzátéve, a hanuka olykor egybeesik a keresztény karácsonnyal, olyankor Zalaegerszegen is együtt lehet megélni a várakozást, örülni annak, hogy közösen építjük a városi közösséget. Amihez a hanukai vendégelésen túl számos kulturális eseménnyel járult hozzá az elmúlt 25 évben a hitközség.

Vajon így lesz-e ezentúl is?

– Azzal a lánggal, energiával nem biztos, hogy tovább tudjuk vinni, mint ahogy Vili tette, de mindent megteszünk, hogy felnőjünk a feladathoz. Őt nem lehet pótolni, a veszteségünk óriási – utalt a hitközségi elöljáró a nemrég elhunyt Siklósi Vilmosra, a hitközség elnökére, aki valóban olyan elhivatottsággal szolgálta övéit és egyben a várost, amit nehéz lesz folytatni. – Kisebb lánggal, de továbbvisszük az eddigi munkát. Dupla a fájdalom, hiszen most a vírushelyzet miatt nem tudunk találkozni egymással se, és a telefon se szólal már meg soha. Vasárnap délben vagy késő este, ha jött egy szikra, egy ötlet. Konzultáltunk, vitatkoztunk, sok mindent azonosan, más dolgokat másképp láttunk, de a végén mindig egyezségre jutottunk. Az asztaltól addig nem keltünk fel, amíg békét nem kötöttünk. A barátom volt…

Siklósi Vilmost Budapesten helyezték örök nyugalomra, emellett a zalaegerszegi zsidó temetőben szomorúfűzfát ültettek, s amint a korlátozások engedik, megemlékezést tartanak a tiszteletére. Emléktáblát is készítettek, amit szintén a temetőben helyeztek el. Évente a születésnapján, február 19-én szeretnék felidézni mindazt, amit a közösségért tett.

A zalaegerszegi hitközség és a Béke-Shalom Baráti Társaság egerszegi szervezetének köszönhetően ­Zalaegerszegre látogattak Izrael budapesti nagykövetei, izraeli kirándulások fűződnek a nevükhöz, képzőművészeti kiállítások, hangversenyek, színházi előadások szegélyezték az elmúlt éveket.

A hitközség a sajnálatos halál­eset miatt készül a tisztújításra, amelyhez az anyaszervezetre, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Országos Szövetségére is szükségük lesz. Az új elnök személye a zsidó szabályok szerint anyai ágon zsidó származású emberek közül kerülhet ki. Az elnököt héttagú elnökség is segíti.

– Szeretnénk folytatni a Remény Közalapítvány által alapított Másokért Emlékplakett elnevezésű elismeréssorozatot, amelyet idén szeptemberben, a zsidó újév alkalmával sajnos nem tudtuk átadni azoknak, akiknek e módon szeretnénk köszönetet mondani önzetlen, másokért végzett munkájukért. Ez is pótlandó feladatunk – vázolta a terveket Preisz József. – A zalai vidéki zsidó temetők felújítása sem maradhat félbe, ez mindkettőnk szívügye volt. Huszonkét temetőt a Mazsihisz és a megyei önkormányzat segítségével sikerült rendbe tenni, de legalább még ennyit fel kellene újítani, hiszen hozzátartozók hiányában nincs, aki gondozza őket. Nagyon örültünk, hogy a helyi önkormányzatok partnereink ebben a nagyszabású munkában, reméljük, a közösen létrehozott értékeket sikerül megőrizni az utókor számára.

A hanuka szép és derűs ünnep. Egerszegen a fény mellé sajnos idén fájdalom szegődött.