Jelölőgyűrűt is kaptak a baglyok Orosztonyban, mielőtt visszakerültek a természetbe

A vihar miatt a madarakat, miután jelölőgyűrűket is kaptak, végül csak vasárnap engedték vissza a természetbe. A civil szervezet vezetője, dr. Klein Ákos azonban – ha már meghirdették az eseményt – élvezetes madárismereti előadást tartott az amúgy szép számú érdeklődőnek. A pénteki program végén mindemellett egy szárny- és szemsérült macskabaglyot is bemutatott a jelenlévőknek.

Dr. Klein Ákos elmondta: a baglyokat egyre inkább veszélyeztetik az olyan civilizációs hatások, mint az áramütés, az autós elütés, vagy a költőhelyek pusztulása. A Zalában zajló zöldmezős, infrastrukturális beruházások miatt mintegy ötven százalékkal csökken az életterük. Az alapítvány munkája ennek okán még inkább felértékelődik, hiszen önként vállalt feladatkörükbe tartozik az elárvult vagy sérült madarak felnevelése, gondozása vagy gyógyítása, ami számos esetben sebészi beavatkozást is jelent.

– Április óta negyven madár került hozzánk – mondta dr. Klein Ákos. – Mivel a kapacitásaink végesek, elmenni nem tudunk a sérült madarakért, de helyet tudunk számukra biztosítani. Elsősorban a védett és fokozottan védett fajokra fókuszálunk. Tudni kell, hogy a madár nagyon sérülékeny állat, hiszen igen vékonyak a csontjai. Egy autós elütésnél nagyon gyakoriak a nyílt törések, ami jelentősen rontja a túlélés esélyeit. Főleg abban az esetben, ha a sérült madár kint marad a természetben, ahol a legyek nagyon hamar, napokon belül beköpik a sebeket.

Dr. Klein Ákos kitért arra is: ha sérült baglyot látunk, bátran megpróbálkozhatunk befogásával, hiszen az nem bonyolultabb művelet, mint egy tyúk megfogása. Ha van nálunk egy ruhadarab, amit rá tudunk dobni, akkor már könnyen felnyalábolható. Amennyiben a madarat mi magunk nem tudjuk a „kórházba” eljuttatni, a nemzeti parkok természetvédelmi őreivel is felvehetjük a kapcsolatot. A legtöbb sérült madarat dr. Klein Ákos elmondása szerint amúgy a közútkezelő munkatársai juttatják el hozzájuk.

– A hozzánk került esetek ötven százaléka így is pusztulással jár – folytatta az alapítvány vezetője. – Nyílt törések esetén sajnos gyakori a szárny- vagy lábamputáció, ám egy lábamputált madár egy olyan helyen, mint amilyen az alapítványunk Orosztonyban található Baglyok és Emberek Fenntarthatósági Központja, tud méltóságteljes életét élni. Azoknak a madaraknak az aránya pedig, amelyek felépülésüket követően szabad szárnyon távozhatnak, mindössze szűk tíz százalékra tehető csupán.