Elfedni a fájdalmat, a félelmet és tartani a tüzet a Kihívókban – Novák Zalán az Exatlon Hungaryről

A TV2 nagy sikerű műsorában ismét a Dominikai Köztársaságban csaptak össze egymással a Bajnokok és a Kihívók. Végül, a Bajnokok csapatát erősítő dr. Busa Gabriella nyerte a női, míg a Kihívók versenyzője, Böjte Dávid a férfi finálét.

Novák Zalánnak, a Kihívók csapatkapitányának combizom-szakadás miatt kellett befejeznie a játékot.

A 26 éves edző a keszthelyi Vajda János Gimnáziumban tanult. Édesapja zalaegerszegi, családjának egy része a megyeszékhelyen él.

- Dolgoztam négy évet a Forma-1-nél, jártam a világot mindenfelé a száguldó cirkusszal, de mindig is visszahúzott a szívem a sporthoz, az utóbbi 2 évben funkcionális edzőként dolgozom profi sportolókkal Budapesten – mesélt az Exatlon Hungary előtti időszakról Novák Zalán, aki számára a verseny kezdetén egyik napról a másikra szűnt meg minden.

- Az ember úgy véli, hogy fel tud készülni egy ilyen megmérettetésre mint fizikailag, mint szellemileg, hát az utóbbi hagy maga után kétségeket. Nincs telefon, nincs zene, nincsenek hírek: csak te vagy és a csapattársaid. El kell telnie pár napnak, hétnek, hogy az ember fel tudja venni a ritmust.

Mint elmondta, nem volt könnyű nélkülöznie a családját.

- Ez egy maratoni játék. Sokszor vagy nagyon fent, de kerülhetsz nagyon mélypontra a sorozatos gyengébb teljesítmény miatt. Nekem ez különösen nehéz volt, hisz csapatkapitányként felelősséggel tartoztam minden egyes pontért, sikerért és kudarcért egyaránt – tette hozzá az exatlonista, aki vezéregyénisége volt a Kihívóknak, s ezáltal a csapat indulójának megalkotásában is nagy szerepet vállalt. Inspirációként pedig a következő, sokunknak ismerősen csengő sorok szolgáltak:

„Ha pályára lépek a szívem dobog, kék-fehér zászlónk az égen lobog…”

- Rengeteg ZTE meccsen voltam. Egy éve az öcsém, Novák Csanád is a ZTE csapatát erősítette, de ha visszább megyünk kicsit az időben emlékszem még a nagy ZTE-FTC rangadókra, vagy akár a Manchester United elleni Koplárovics Béla gólra.

A hosszú hónapok küzdelmei alatt Zalánt hátráltatta dengue-láz, illetve sérülés, ami végül a versenyének végét jelentette.

- Amikor először megsérült a combom a Mexikó elleni válogatott meccsen, ott kezdődött minden. Beszakadt az izmom a combomban, de úgy éreztem, hogy nem adhatom fel és ha lehetőség van, vissza kell állnom, hiszen a csapatnak szüksége van rám. Nagyon lelkiismeretes voltam a játékosaim, a csapat iránt, mindenem volt a játék, ezzel keltem és ezzel feküdtem. Mikor megérkeztünk egy adott pályára, már a fejemben volt kinek, hogy megy, mi lenne a legjobb taktika aznapra. Szóval visszaálltam, és folyamatosan éreztem, hogy nem százszázalékos a lábam, de mindig pozitívan álltam hozzá, közben legbelül tudtam, hogy bármelyik nap az utolsó lehet, hisz elég egy rossz lépés és elszakadhat. Talán ez volt a legnehezebb: nem mutatni a fájdalmat, a félelmet és ezek mellett tartani a tüzet a csapatban.

Novák Zalán hangsúlyozta, mindig is szeretett volna önmagának bizonyítani.

- Ez vitt előre, sohasem adtam fel! Hiányzott az életemből a versenyzés, most végre megélhettem milyen is ez. Nagyon örültem, hogy végül a pálya szélén nézhettem végig a legjobbak csatáit. Imádtam az Exatlon Hungary minden egyes percét!