Ártatlan emberek ezreit hurcolták el munkatáborba – Megemlékezést tartottak Nagykanizsán

– Az otthon elvesztése az emberi élet egyik legnagyobb traumája. Ha otthonát elveszíti az ember, hirtelen újra lecsupaszodik, törékennyé és védtelenné válik egy idegen világban – Hankiss Elemér szociológus gondolataival kezdte megemlékező beszédét Balogh László polgármester. Hozzátéve: minden ember és család, akit otthon vesz körül, tudja és érzi, hogy annak elhagyásakor egy kicsit mintha meghalna benne valami. – Akiket a vörös diktatúra ártatlan áldozataiként 1950-1953 közt több hullámban hurcoltak el Zalából, Nagykanizsáról, a térségből, és bevagonírozva Hortobágy síkjára vittek, tudják, mit jelent otthontalanná és védtelenné válni egy idegen világban – mondta Balogh László.

Kiemelte: az a kor nem ismert embert és családot, csak zsarnokot és áldozatot, valamint „zsarnokot kiszolgáló arctalanságot”. A megemlékezés szándéka pedig az, hogy ne engedje feledni a korszak rémségeit, arctalanságát.

– Évről évre azért gyűlünk össze, hogy az emlékezés erejével enyhítsük az otthonaikból kiszakított emberek és családok fájdalmát. S hogy bizonyítsuk: létezik az a közösség, amely ellenáll újabb gazságok megszületésének, és otthont teremt mindazoknak, akiknek az emberi és a családi élet örök szentség és érték.

Az ünnepség végén a résztvevők megkoszorúzták a vasút­állomás épületén lévő emléktáblát.