Se nem káosz, se nem diktatúra – Beszélgetés Csányi Vilmos akadémikussal

Miben látja a Föld napja jelentőségét?

– A Földnek sok baja van, mióta 8 milliárdan vagyunk és kihasználjuk az erőforrásait. Rá kell ébreszteni az embereket, hogy ez az egy bolygónk van, véges erőforrásokkal, és arra is, hogy szabályozni kell ezek felhasználását. Nem lehet engedni, hogy a nagyvállalatok nyakló nélkül kihasználják az erőforrásokat, mert utódainknak is kell, hogy maradjon valami. Tönkreteszik a tengereket, a levegőt, a vizeket, rengeteg olyan probléma van, amit csak globálisan lehet megoldani. Egy ország sem képes arra, legyen bármilyen nagy, hogy kezelje ezeket a problémákat, ezért kell egy ilyen figyelmeztető nap, ami mindenkinek szól, s amely révén mindenki elgondolkodhat arról, mit lehet tenni.

Mintha emlékeznék egy nyilatkozatára, amiben arról beszélt: a bolygó erőforrásai meglehetősen nagyok, ha nem is végtelenek.

– Nem hiszem, hogy én mondtam volna ilyet. De egy bolygónak, ha sokféle erőforrása is van, azzal akkor is számolni kell, hogy azok végesek, tehát szabályozni kell felhasználásukat. Az emberi populáció a maga 8 milliárdjával túlságosan nagy, ami túl nagy hatással van a bioszférára. Az hatással van a klímára, ami szállítja az oxigént, tehát nem lehet szabályozás nélkül használni a Föld nyújtotta lehetőségeket. A biodiverzitás nagyon fontos. Tudjuk, hogy annál stabilabb egy biológiai szisztéma, minél több komponensű. Ha elveszíti egy ökológiai rendszer a sokszínűségét, akkor előbb-utóbb elpusztul, ez valószínűleg Földünkre, az itt megjelent emberi kultúrákra is igaz. A sokféle kultúra és társadalom együttműködése ideális a Föld szempontjából. Ám a 8 milliárd nagyon sok, ezt jó lenne felére, negyedére csökkenteni, de nem úgy, hogy a kicsiket felszámolják, mert akkor a sokszínűség elvész. Ezt is szabályozni kell, hogy a nagyok csökkenjenek, a kicsik megmaradjanak. Minden kultúra különlegességet ad az egészhez, ezt a sokszínűséget őrizni kell. Minden kultúra az emberi természet lehetőségeire alapul. Az ember szeret közösségeket és szervezeteket létrehozni, melyek jól-rosszul képviselnek egy-egy közösséget. Együttműködésre, kreativitásra, szabályozásra való képességegyüttese van az emberi társadalmaknak. Más persze 100-200 fős közösségeket re­gulálni, és más milliós, milliárdos népességűeket, még tanulni kell, hogy lehet összehangolni ezeket. Ki kell dolgozni azokat a lehetőségeket, melyek révén a nagy kultúrák együtt tudnak működni.

Eszköze lesz ennek az internet?

– Feltétlenül. Egy nagy létszámú organizáció akkor tud működni, ha részei közt lehetséges a kommunikáció. Egy sejtben is van belső kommunikáció, egy mikroorganizmusban is – és az ökoszisztéma részei között is, így az emberi társadalmak között is. Lám megteremtődött a televízió, a telefon, az internet révén ezt a lehetőség. Ennek egyre nagyobb a jelentősége, mert nem lehet elszigetelten felvenni a harcot a problémákkal. Nem lehet úgy szabályozni egy bolygót, hogy ne legyen gyors és szerteágazó kommunikáció a társadalmak között. Úgy látszik, az ember képes élni ezzel a lehetőséggel. Nézzük ezt a koronavírus okozta helyzetet, ami az egész világon ott van, valószínűleg nem olyan mértékben vagy veszélyt okozóan, mint ahogy a média beállítja, de ott van, mindenki tud róla és próbál segíteni, együttműködni. Geopolitikai jelenség lett belőle, mivel a kommunikáció lehetővé teszi, hogy órákon belül megtudhassuk, 20 ezer kilométerrel odébb mi történik. Ez fontos előrelépés ahhoz, hogy a bolygót tudjuk szabályozni.

Professzor úr, az elmúlt százhúsz évet eredményes időszaknak nevezhetjük?

– Ahhoz, hogy eredményességről beszélhessünk, kellene ismernünk az elképzelést, amihez viszonyíthatnánk. Ha valaki a mérhetetlenül sok embert, a hatalmas nagyvárosokat és a legmodernebb technológiát tartja jónak, akkor eredményesnek nevezhetjük. Ha valaki azt gondolja – magam ezt gondolom –, hogy egy szépen fejlődő bioszféra, a mérsékeltebb technológiai fejlődés, a vagyonok egyenlőbb eloszlása sokkal jobb, akkor nem örül annak, ami történt. Az emberi tulajdonságok nagyban nem működnek jól, ha a bírhatnék elszabadul. Kicsiben jól működik, legyen egy házam, kutyám, autóm, ezzel semmi baj, de amikor százmilliók, milliárdok után még többet és többet akar valaki, az akadályozza, hogy a bolygón a dolgok normálisan fejlődjenek. Annak, hogy a lakosság 1 százaléka birtokolja a javak 60 százalékát, semmi előnye nincs. Annak lesz előnye, ha mindenki felzárkózik, ha mindenkinek megvan a napi betevője, a napi elfoglaltsága, biztosított a lakhatása és a szórakozása – ez sokkal fontosabb, mint hogy valaki hipervagyonok felett pihenje ki fáradalmait, ez a lehető legkárosabb reláció.

Egy ilyesfajta méltányos gondolkodásnak a vallások akadályozói lehetnek?

– A vallásoknak az adott időszakban megvolt a maguk jelentősége. Ezer-kétezer évvel korábban iskola, bármifajta

reguláció híján az egyházak jó darabig a viselkedésszabályozást is ellátták, azaz progresszívnek kell tekintenünk őket, persze mikor a hatalmat kezdték fontosnak tekinteni, átfordult negatívba a kép. Azt, hogy hogyan lesz a jövőben, nem lehet tudni. Megjelenhetnek új vallások, normális kultúrák, melyek meghagyják mindenkinek a saját hiedelmeit, de korlátozzák, hogy valaki elképzelései mindenek fölött legyenek, és uralkodni tudjon túl sok ember felett. Két-háromszáz főt irányítani lehetséges és hasznos dolog egy gyárban, de ha valaki milliók felett akar mindenkinél okosabb lenni, és azt véli, mindent ő tud a legjobban, az már baj, amikor pedig százmilliók felett vindikál valaki ilyen képességeket magának, az nevetséges, de még inkább rettentően nagy baj. Meg kell találnia az emberiségnek azokat a megoldásokat, melyek kivédik az effajta egyenlőtlenségeket, anélkül, hogy káoszba taszítanák a világot. A káosz és a diktatúra közötti tisztességes demokráciát meg fogja találni az emberiség. Svédország, Dánia példáján láthatjuk, hogy meg lehet oldani, s azt hiszem, ezek a józan megoldások szaporodni fognak, és idővel ez lesz az általános.