Gyalogtúra a vasfüggöny zalai szakaszán

– A Zalai Teker(g)ők hivatalos első túrája öt évvel ezelőtt egy szép téli napon megrendezett határbejárás volt – kezdte Szabó Balázs. – A túra útvonala a zöldhatáron vezetett Tornyiszentmiklós és Rédics között. Ezen a szakaszon már azt megelőzően is szervezett túrákat a Lendvai Hegymászóegyesülettel karöltve a Szlovén IPA Szekció. Ez alkalommal átvettük tőlük a stafétát és segítségükkel egy szép téli túrát sikerült összehozni. Megállapodtunk, hogy ezen a vonalon időről időre mi is beszállunk a hagyománnyá vált határbejáró túra szervezésébe. Így két éve végigjártuk egy szép májusi napon, és idén is a téli időszakot választva hívtuk a túrázni vágyókat a vasfüggöny zalai szakaszára.

Mint azt az egyesület elnöke elmondta: történelmi előzménye is van ennek a programnak. Ezeréves határunk zsugorítása, a mostani határok kijelölése éppen 100 évvel ezelőtt történt a Trianoni békediktátummal, amely Zala vármegyét is érintette. Még sokan élnek azok közül, akiknek családtagjait ez a döntés oly mértékben érintette, hogy évtizedekig nem tudtak találkozni szeretteikkel.

– Úgy gondolom, hogy az évről évre megrendezendő túra méltó emléket állít és felhívja a figyelmet arra, hogy ilyen a jövőben ne történhessen meg – folytatta Szabó Balázs, aki hozzátette: a mostani beszámoló arra nem tud vállalkozni, hogy ezt a szociális helyzetet ismertesse, de azt bemutatja, hogy milyen természetjáró értékei vannak a helyzetéből adódóan kicsit még ma is elzárt Mura-vidéki határsávnak.

– Tornyiszentmiklós, pontosabban a szlovéniai Pince határátkelőhelyről indultunk, ezúttal nem a határkövek mentén másztuk meg a Tornyi-hegyet, hanem szépen lankásan haladtunk felfelé az aszfaltos úton, és az A572-es számú határkőnél értük el szlovén oldalról a határvonalat – mondta el az elnök. – Innentől kezdve a határkövek mellett túráztunk úti célunkig, a lendvai közösségi házig. Hol magyar, hol szlovén oldalon vezetett utunk, amelynek szívemben volt némi szimbolikus jelentése is. Az oldalak tetszés szerinti megválasztása a békediktátum érvénytelenségét, a nemzeti összetartozást is jelentette számomra. Ezt az érzés erősítette az is, hogy kedves, Szlovéniában élő túratársainkkal többségében magyarul tudtunk beszélgetni az út során. Megjegyzem, hogy a hetvenfős társaságnak a fele Szlovéniából érkezett. Egy család pedig Oroszországból is jelen volt a túrán.

Mint kiderült: a határsávon haladva a volt határőrökből előtörtek az emlékek, és a csapat tagjai kaptak némi ismertetést a határkövek elhelyezésének szabályaiból és a rajtuk lévő jelzések értelmezéséből.

– A téli évszakot számunkra a fákon lévő zúzmara jelezte – folytatta az elnök. – A havat pedig a fákról a földre hullott zúzmara jelképezte. A légköri viszonyok sajnos a látótávolságot jelentősen lecsökkentették, így az amúgy csodálatos Tenke-hegyi panoráma ködfelhőbe burkolózott. A változatos terepen sétálva a II. világháború után keletkezett bunkerrendszer maradványát is érintettük, amelybe a bátrabbak be is merészkedtek. Az enyhe tél következtében a kora tavaszi gombák már utunkon is megjelentek, mint például a piros csészegomba. Túránk végén a Szlovén IPA Szekció a lendvai közösségi házban finom forralt borral és teával, valamint ízletes lángossal várta a határjáró csapatunk.