A karanténidőszakban is látogatható a budafai arborétum

A koronavírus-járványra való tekintettel a Zalaerdő Zrt. ingyenesen látogathatóvá tette a megyénkben egyedülálló botanikai gyűjteményt. A budafai arborétum mindig is kedvelt célpontja volt a természetjárás vagy önmagában csak a természet csodái iránt érdeklődőknek, s ez a vonzalom a koronavírus-járvány okozta „karanténidőszakban” sem hagyott alább. Ugyan a látogathatósági feltételek némileg szigorodtak, ám az arborétum szerdai napokon, illetve hétvégente továbbra is fogadja a vendégeket, akikből szép számmal akad.

Ottjártunkkor, szombaton délután is többekkel találkoztunk a végtelen nyugalmat sugárzó, hatalmas kiterjedésű parkban, az árnyas sétányokon, a virágzó növények között, valamint az arborétum mélyén megbúvó tó partján is.

Dakos Szilárd és felesége, Lívia a Somogy megyei Jákóról érkezett, mint mondták, kifejezetten az arborétum miatt indultak útnak. Több mint két órát töltöttek a botanikai parkban, s okostelefonos applikációjuk szerint ezen idő alatt mintegy öt kilométert tettek meg.

– Nagykanizsai ismerőseinktől hallottunk először az arborétumról, tőlük tudjuk, hogy létezik, majd az interneten is rákerestünk – válaszolta kérdésünkre a férfi. – Már régóta terveztük, hogy valamikor majd eljövünk ide is, s így, hogy a koronavírus-járvány miatt kissé szűkebb keretek közé szorult az életünk, most adódott rá lehetőség. Délelőtt tíz óra után indultunk otthonról, s dél körül értünk ide.

Felesége hozzáteszi, a teljes parkot bejárták, megnézték a tűlevelű gyűjteményt, sétáltak a tóparton, s persze hosszasan elidőztek az éppen virágzó azáleák környékén is. Lívia szerint gyönyörű az a színpompa, amit a park nyújt, valóban olyan most az arborétum, mint amilyennek ismerőseik leírták.

A négy dél-zalai település, Bázakerettye, Kistolmács, Lispeszentadorján és Kiscsehi között található, mintegy 48 hektáros budafai (vagy ahogy a terület földrajzi neve miatt megyénkben emlegetni szokás: budafapusztai) arborétummal számos alkalommal foglalkoztunk már lapunk hasábjain, ám időnként nem árt feleleveníteni történetét, s látnivalóit. A jelenleg állami tulajdonban lévő, s a Zalaerdő Zrt. által fenntartott és gondozott parkot körülvevő erdőbirtokok egykor a Zichy család tulajdonát képezték. A főúri família valamikor a XV. században jutott hozzá a területhez, majd jóval később, 1926-ban vadásztatás céljából egy kisebb kastélyt is építtetett itt, mely köré parkot és egy tavat is kialakítottak. A későbbi arborétumnak ezek képezték az alapját.

A helyi legendárium szerint a család némileg léhűtő életmódot folytató sarja, az ország egyik jelentős birtokosának számító Apponyi Géza földesúr vejeként is ismert, s számos gyönyörű trófeájú szarvast elejtő báró Rubidó Zichy Iván egy számára rosszul végződött családi kártyaparti során vesztette el a birtok tulajdonjogát. Hogy ez valóban így volt-e, vagy ez a kis történet csupán a képzelet szüleménye, az az arborétum szempontjából másodlagos, azt ugyanis csak a második világháborút követő államosítás után, 1954-ben kezdték el kialakítani, egyrészt közjóléti célból, másfelől pedig annak okán, hogy az idegen vidékekről származó fafajok hazai termőhelyi körülmények közötti termesztési lehetőségeit vizsgálják. Ennek köszönhetően ma Budafapusztán található az ország talán leggazdagabb tűlevelű gyűjteménye, a 132 örökzöld faj között jegenye- és mamutfenyők, japán vörös fenyők, oregoni és mocsárciprusok, himalájai cédrusok egyaránt fellelhetőek. Mellettük 88-féle lomblevelű fa és cserje – a Zalában elterjedt fajok mellett, a teljesség igénye nélkül: fekete dió, fehér-tarka levelű zöld juhar, júdásfa, tulipánfa, mályvafa, japán-és madárbirs –, valamint számos lágyszárú növény teszi teljessé az arborétum egyedülállóan gazdag növényvilágának kínálatát. Bár botanikai szempontból az említett tűlevelű gyűjtemény a legértékesebb, a látogatók számára azonban a virágos növények és a tóparti pihenőhelyek a legvonzóbbak. Általános vélekedés szerint április végén, május elején a legszebb a botanikai kert, hiszen az azáleák és a rododendronok virágzása idején nemcsak varázslatos színekbe öltözik a természet, de mellette vonzó illat tölti ki a teret.