Hetvenesztendős múltra tekint vissza a megyei könyvtári hálózat

Hetven éve, 1950. március 5-én nyílt meg a zalaegerszegi körzeti könyvtár, amely a megyei könyvtár közvetlen elődje volt. Ez alkalomból beszélgettünk Kiss Gáborral, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatójával.

A második világháború előtt nem volt szervezett könyvtári ellátás, de a vallás- és közoktatásügyi minisztérium működtetett kicsi, 20–80 kötetes népkönyvtárakat. Ez volt az alapja a későbbi hálózatnak, valamint a körzeti könyvtárral egy időben telepített letétek.

– A szervezett könyvtári ellátás tartalma angolszász típusú volt, amely a szovjet jellegű tanácsrendszer keretei között működött – idézte a kezdeteket az igazgató. – A cél az volt, hogy a falvak lakói hasonló feltételekkel juthassanak hozzá a szolgáltatáshoz, mint a városiak. A kidolgozásnak már 1946-ban hozzákezdtek, amely aztán különböző formákban, elnevezésekkel a mai napig él és eredményes. A területi szervezettség a nagy nyilvános könyvtárak mentoráló munkája mellett jön létre, a szakmai munkát, a dokumentumbeszerzést, a nyilvántartást, a kölcsönzési szabályokat a városi könyvtárak munkatársai segítik a falvakban, illetve egy zalai kisvárosban, a helyet és az infrastruktúrát adja az önkormányzat. Ez az elv hetven év után is sikerrel működik, most éppen KSZR-nek, könyvtárellátási szolgáltató rendszernek nevezzük. Ebben a jogi és szervezési formában 2013 óta dolgozunk. Azelőtt mozgókönyvtári ellátást adtunk kistérségi keretek között, annak előtte ellátó rendszeri szolgáltatás, még korábban úgynevezett csereletét juttatta könyvhöz a községekben élőket. Zalai sajátosság, hogy nálunk a városi könyvtárak is részt vesznek az ellátásban, a megyei irányítás mellett.

Az 1946–47-es előzményekhez tartozik a letéti láda rendszere, amelyet a Zala Vármegyei Szabadművelődési Felügyelőség irányított. Demokratikus intézménynek tekinthető, amelyben olyan lelkes emberek dolgoztak, mint Fülöp István, aki később megyei könyvtári vezető lett. A könyvhöz jutásba – 1949-től állami feladattá válva – az Országos Könyvtárügyi Tanács is beleszólt, méghozzá a tartalom oldalán. A beszerzést ugyanis központilag oldották meg, s bár a könyveket térítésmentesen kapták a bibliotékák, de a válogatás természetesen a kor szelleme szerint irányított volt. A megyében több járás elcsatolása után két város maradt, így Zalaegerszegre és Nagykanizsára hárult az ellátás megszervezése. Tíz év múlva, 1959-ben, a korábbi járási elcsatolások után 349 falu helyett 279 községet ért el a könyvtári ellátás. Előfordult, hogy a gépállomásokon is létesítettek fiókokat.

– Nagy lépésnek számított az intézményesülés – folytatta Kiss Gábor. – Addig csak mintegy hivatali irányítás mellett működött, de a körzeti könyvtárak létrehozása intézményesítette az együttműködő könyvtári hálózatot. A zalaegerszegi 1952-ben vált megyei könyvtárrá, a megyei tanács szakigazgatási szerve mellé rendelve. A formaváltás az állami források becsatornázására adott lehetőséget. A könyvtárellátó, az úgynevezett kollektor biztosította a beszerzést. A vidéki városi könyvtárak 1953-tól kaptak lehetőséget az önálló beszerzésre, a kisebb járásiak 1955-től. A magyar könyvkiadás szűk keretei között dolgoztak, ez 1956 után lódult meg, amikor a kormányzat hangsúlyt helyezett az olcsón elérhető, választékosabb irodalom kiadására. (A forradalom alatt elő is fordult, hogy a tüntetők behatoltak a könyvtárakba, megsemmisítették a brosúrákat.)

Mindezzel együtt óriási jelentősége volt annak, hogy a falvak lakói, főleg a gyerekek hozzájuthattak a magyar irodalom, a világirodalom alkotásaihoz és az ismeretterjesztő kötetekhez.

– Amikor a hálózat történetét 2012-ben megírtuk, áttekintettük a beiratkozási naplókat, láthattuk, hogy a későbbi helyi értelmiség vagy nagyobb karriert befutó zalaiak közül gyerekként beiratkozott könyvtári olvasók voltak. Ők olvashatták például Verne regényeit, az Olcsó Könyvtár sorozatot – jelezte a zalai könyvtárügy vezetője. – Olyan gyorsan olvastak, hogy az állomány egy hónap alatt másfélszer fordult meg az olvasók kezén. Pedig sok helyütt még nem is volt villany, csak petróleumlámpa.

A hálózat minden korszakban tette a dolgát, hiszen jól kimunkált szerződések biztosították a tevékenység hátterét. Nemcsak a kölcsönzésnek, hanem a rendezvényszervezés infrastruktúrájának és a későbbi informatikai fejlődésnek, az internetelérésnek is letéteményesei lettek a könyvtárak. Mindezt a szakértelem szavatolta.

A hősi időkben motorkerékpárral, majd autóval jutottak el a falvakba a könyvek. De nemcsak azok, hanem zenei lemezek, sőt filmvetítők is, délutáni, esti programot biztosítva a falusi könyvtárakban.

– Előfordult, hogy a művelődési autót a nagy sár miatt ökrök húzták ki a műútra – mesélte az igazgató.

A rendszerváltás után, 1992-ben a megyei könyvtár kezdeményezésére a polgári jog keretei közt kötött szerződést a falvakkal a hálózat továbbéléséért a megyei közgyűlés. Az egyéni megállapodások összehangolt tartalma, a megye és a részt vevő falvak anyagi partnersége, valamint a megyei könyvtár – a városiakkal karöltve – biztosított szakmai ernyőszervezeti hozzáadott értéke minőségi szolgáltatást nyújt a mai napig. A forrás jelenleg megnyugtató színvonalat szavatol a zalai községekben élők számára.